Katona Mária: Két évszázada Balmazújvároson - a balmazújvárosi németek története / Újvárosi Dolgozatok 5. (Balmazújváros, 1997)

55 közötti időszakban 200-250 ezer német nemzetiségű magyar állampolgárt telepítettek ki

145, a hazai németség felét. 1944 december és 1945 január között mintegy 60.000-65.000146 magyarországi németet hurcoltak el a Szovjetunióba. Nincs pontos adat arról, hányan nem tértek haza. Visszaemlékezések, holttányilvánítások s a túlélők elmondása szerint az internáltak harmada, negyede elpusztult a lágerekben. A német etnikum kollektív büntetését célzó deportálás a Vörös Hadsereg Parancsnokság utasítására, magyar közreműködéssel zajlott le; mindenhol szinte azonos időben, hasonló forgatókönyv alapján. így volt ez Balmazújvároson is. A deportálás A községben a II. világháború idején hetvenegy ember pusztult el. A háromszori bombázás civil és a fronton elesett katonai áldozatok az összveszteség 35 %-át adják, míg a halottak 65%-a a szovjet munkatáborokban és a náci koncentrációs táborokban halt meg. 133-an estek áldozatul a Szovjetunióba való deportálásnak, az ottani embertelen körülményeknek, a betegségeknek.

147 A deportálás történetét korabeli dokumentumok, a túlélők és visszaemlékezők segítségével lehet feleleveníteni. A deportálás előzménye itt is a németek kollektív megbüntetésének terve volt. Elméletileg ők szerepeltek elsődleges célpontként, de a későbbiekben látható lesz majd, hogy itt is voltak magyar áldozatok. A II. világháború éveire az újvárosi németek, ha származásukban nem is, de gondolkodásukban és érzelmeikben teljesen magyarok lettek, azonosultak az őslakókkal. A következő visszaemlékezés 1945. január első napjait idézi fel: A front éppen, hogy átvonult ezen a részen, mindenki bizonytalanságban élt. Sok emberünk odavolt még a fronton. A falvakban, városokban úgy-ahogy helyreállt a