Árva Erzsébet – Pozsonyi József: Deportáltak — Balmazújvárosról elhurcoltak visszaemlékezései / Újvárosi Dolgozatok 4. (Balmazújváros, 1989)

Tartalom

háborúnak. Nagy tisztek látogatták meg a lágert. Meg voltak elégedve a díszítéssel: Azt mondták a mienk a legszebb, örült is a lityi. V. 5. Megint romlott a helyzetünk. Elszöktek innen-onnan. Ó, drága szeretteim, ha lámátok minket. Amikor éjszaka vonszoljuk testünket a szállásunk felé. Miien szenvedő arcokat látnátok! Az ebéd meleg vízbe egy szem zöld paradicsom, beledobva egy kis burizs. Tegnap én voltam vételezni. Itt nem üvegbe vagy hordóba savanyítanak, hanem pincébe. Betonból rekeszek vannak és oda van dobálva az uborka, paradicsom, káposzta. Nincs itt egyéb, csak nyomorúság! A másik épületbe tífuszjárvány van. Sok a beteg. A tetvek hordják ide-oda a betegséget. Egyik fiú költött egy verset: Belül a ruhámon száz tetű lapul Vadászok is rájuk irgalmatlanul Kiszívják a csepp kis véremet Ellopják minden éjemet, hogy ők is éljenek Belőlem éljenek. Vannak is közöttünk oly hatalmasok, Akkorát harapnak, mint a farkasok. Megtámad, mint a partizán, Úgy viszket minden porcikám Dyen az éjszakám, jaj minden éjszakám. Száz kezem volna is ujjakkal tele Az is kevés volna vakarózni vele. Átvakarom az éjszakát Letépem ingem, s gatyám Ilyen az éjszakám, jaj minden éjszakám. V. 7. Még itt vagyunk, pedig azzal biztatnak, hogy elmegyünk innen egy kis pihenőre, aztán haza. Minden nap azt halljuk; Vojna kaput, Pasli doma! És mégis itt vagyunk napról-napra. Vagy csak azért biztatnak, hogy jobb kedvünk legyen? Nem is tudunk mi már örülni. Sokan halnak meg a környező lágerekben a tífusztól. Itt is mindenkinek dagad a lába, felfúvódnak. Kinek mi baja. Nincs itt egészséges egy sem. Ha a halál szabadít meg ettől a szenvedéstől, legalább utána leszünk. Istenem mit vétettünk? Szabadíts meg ettől a szenvedéstől! 1945. május 9. Ez egy nagy nap! Nagy lármára ébredek. Vége a háborúnak! Amit már olyan régen vártunk Sírunk, nevetünk, elénekeljük a himnuszt. De igazán nem tudok örülni, csak 27