Árva Erzsébet – Pozsonyi József: Deportáltak — Balmazújvárosról elhurcoltak visszaemlékezései / Újvárosi Dolgozatok 4. (Balmazújváros, 1989)

Tartalom

akkor, ha otthon leszek. Majd csak haza küldenek! Hoztak már annyi foglyot, hogy még káposztalevessel sem győzik. Biztos várnak minket otthon is. Sok apát, fiút, testvért már hiába várnak. Lajter Imre bácsi már nem tud felkelni. Kinn fekszik az udvaron. Fel van puffadva, büdös, sebes. Nem törődik itt senki a másikkal, elég magával. Már nem érzékeny az ember, olyan mint a fakutya. V. 13. Még mindig itt vagyunk és dolgozunk. Nincs egy falat kenyér sem. Puliszkát főztünk. Egyre többet éhezünk. V. 16. Ma költöztünk egy másik barakkba. Eddig vegyesen voltunk férfiak, nők. Most mi kértük, hogy külön legyünk. Kisúroltuk még a falakat is. Meglátta a lityi a paplanunkat, amit eddig a deszkára tettünk magunk alá. Most elvette tőlünk. Pedig olyan kemény a priccs, feltöri a csontunkat. V. 18. Mindenki türelmetlen, mikor megyünk már haza. A berkenyei lányok jósolgatnak valami imakönyvből, ekkor meg akkor megyünk innen. De a valóság az, hogy maradunk. Alig van gúnyánk, még a lavórunkat is elvette a „vörös lityi". De minden jóra jönne csak a bőrünket tudnánk megmenteni, emi a csontunkat összetartja. V. 24. Rövidesen meg fog bennünket szabadítani a halál. Már négy napja egy falat kenyeret sem adtak, csak egy kis meleg vízben két falat uborka és zöldparadicsom. Mindig biztatnak, hogy elsejére hazamegyünk. Olyan sok már a beteg, kimerült mindenki. VI. 3. Szörnyű szerencsétlenség történt, felrobbant a bánya. Négy ember meghalt, öt pedig súlyos sérülést szenvedett. Újvárosról Hartman Imre meghalt. Megégett jó parancsnokunk Kerekes Károly, Szarvas Imre, Szarvas Feri bácsi. Elmúlt május és mégis itt vagyunk. Eltelik a nyár és lassan elkopunk mi is. Minden nap meghal valaki. Koporsó sem jut, egy van. Kiviszik benne a halottat, s visszahozzák a következőnek. Szörnyű ez! VI. 12. Amióta vége a háborúnak nem adnak fizetést. Ha van kenyér egy fél kilót adnak. Két-három nap is eltelik, hogy nincs. A munka egyre nehezebb, kiabálnak is ránk, pedig magunkat is alig bírjuk vonszolni. 28