Árva Erzsébet – Pozsonyi József: Deportáltak — Balmazújvárosról elhurcoltak visszaemlékezései / Újvárosi Dolgozatok 4. (Balmazújváros, 1989)

Tartalom

sötétség van, csurog a v'z, néha ki lehet egyenesedni, de inkább csak hason mászhatunk tovább. Felettünk az irtó nagy kődarabok. Ha leesik szörnyet halunk. Nem is lehet leírni mennyire szenvedtünk. Úgy fáj a szívem, hogy a kis húgom a szemem láttára sorvad el fiatalon. Nem is lehet ezt sokáig bírni, el fogunk itt pusztulni. Ami csepp vérünk van azt a tetvek szívják ki. A föld szüli őket. Hiába öldössük, ha egy kis időnk van. Tegnap sokan beadták a ruhájukat a fertőtlenítőbe és összeégett minden. Soknak már nincs ruhája, csak a munkásruha. Napról-napra rosszabb, elviselhetetlenebb a helyzetünk. Varrtam egy kis zacskót, abba raktam a fülbevalót, gyűrűt. Mindig meglepik a tetvek, de a gyűrűt nem kezdik ki, inkább a mellemet. IV. 14. Megint átszenvedtünk egy hosszú hetet. Vajon mikor elégelik már meg a földi Istenek? Bízhatunk-e abban, hogy egyszer vége lesz? IV. 21. Istenem mit kell még elérnem?! Rémes milyen csúfságot követnek el velünk. Rövidre vágják a hajunkat, hogy egyenlő legyen. A fene megeheti az ő egyenlőségüket. Itt is csak éppen úgy van, mint nálunk; aki úr, úr. Nagyon szorítanak bennünket ebben a hónapban. Már alig bírjuk, az erőnk fogy. Most is daralevest ettünk. Pedig, ha nem dolgozunk kiabálnak, még le is köpik az embert. Szörnyű, amit szenvedünk. Metélik a hajunkat. Előbb azzal az ürügygyei fogott hozzá, csak azét vágják, akié tetves. Végülis mindenkiét lenyírták. Milyen csúfság! Hogy is menjünk haza? Bár nem éijük el azt tán soha! IV. 26. Nagyon el vagyok keseredve! Meg kellett válni a ruháimtól, a hajamtól. Lesz, ami lesz, a hajam majd kinő, ruhát majd veszünk! Éhen nem halhatunk! Veszünk egy pohár babot, egy csü tengerit. Mi mindenre képes az ember, ha éhes! De csak az tudja, aki próbálja. V. 1. Eljött május elseje. Ezek már két hete készülnek. Takaríttatnak velünk, az udvart rendbe hozatják munka után. Éjjel a bányába, nappal itt dolgozunk. Egy nagy hantot csináltunk csillagformába. A vezér arcképét kiraktuk apró kövekből. Szép lett, de mi ezzel mit sem érünk. Szabadnap sincs most. El fogunk pusztulni ebbe a „szovjet paradicsomba". Ez az elnevezés ráillik, mert most mindennap paradicsomleves van. De milyen? Zölden van besavanyítva, vízbe lökik és kész. Már örülünk, ha búzalevest adnak. V. 3. Már harmadik napja ünneplik május elsejét. Isznak, óbégatnak. Laza a munka is. Nekünk is adnak egy darab kenyeret. Azt mondják, nemsokára vége a 26