Árva Erzsébet – Pozsonyi József: Deportáltak — Balmazújvárosról elhurcoltak visszaemlékezései / Újvárosi Dolgozatok 4. (Balmazújváros, 1989)
Tartalom
„Kerekes Péter a kisgazdapárt részéről kiküldött megbízott. Gém Imre a kommunista párt részéről kiküldött és Kányási István a nemzeti parasztpárt részéről kiküldött bizottsági tagok egyhangúlag kijelentik, hogy Főispán Úr fentemlített rendelkezését nem tudják végrehajtani olyképpen, nogy az orosz katonai parancsnokság által munkára, el vitt balmazújvárosi lakosok összeírását úgy eszközöljék. hogy külön kimutatásba kerüljenek azok, akik idegen származásúak, azok akik félágon idegen származásúak és végül azok, akik színmagyar származásúak, mert előadják, hogy szerintük mindazon balmazújvárosi lakosok, akiket munkára elvittek nagyszülőkig bezárólag színmagyarok, mivel azok évszázadok óta balmazújvárosi lakosok" 3 8 „Ki a magyar?" — kérdezi Illyés Gyula. „Egy-egy népet nem a testi hasonlóság, hanem a közös múlt, a hasonló gond, az egy haza levegője egyesít.. . Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog." 3 9 adja meg a választ 1939-ben, s ugyanezt a választ adják az újvárosi politikai pártok képviselői a főispánnak 1945-ben és Veres Péter is ezt írja az 1965-ben megjelent könyvében. Ma talán könnyebb annak ódiumát vállalni, hogy valakit saját szándéka ellenére német származásúnak nyilvánítsunk. Annál is könnyebb, mert most nem bűnbakot keresünk, mert e mostani „németté nyilvánítás", mint fikció, annak a ténynek az igazolására szolgál csupán, hogy Balmazújvároson is elsősorban a német etnikum volt a deportálásra kiszemelt áldozat. S itt rögtön le kell szögezni, hogy az újvárosiak közül az 194l-es népszámláláskor sem német anyanyelvűnek, sem német származásúnak nem vallotta magát senki. A szovjet katonai parancsnokságnak 4 0 az esetek húsz százalékában könynyű dolga volt a német eredetet megállapítani, ezt mutatja, hogy az elhurcoltak közül minden ötödik személy német nevű volt. így kerültek a transzportba a Brandt, Brücher, Buglyó, Éder, Gém, Hajzer, Hartman, Holb, Holcer, Kunkli, Leiter, Májer, Messzinger, Palcert, Schilling, Stein, Stettner, Szeifert, Ticz, Wágner nevűek. De, ahogy még ma is szinte minden újvárosi, úgy akkor a policárok és az utcabizalmiak is tudták, hogy Mária Terézia uralkodása idején 1766-ban az Andrássi István birtokára letelepedett vadkerti - azt megelőzően „Palatinátus beli" (Pfalz) németek leszármazottjai a Bcke (Friedländer), Csirkés (Hänkel), Fehér (Weißenacher) Hegedűs (Geiger), Juhász (Schäfer) 4 1, Kerekes (Rund), Molnár (Müller), Pincés (Keller), Pokrccz (Teppich), Rózsa (Rosinger), Szakács (Koch), Szarvas (Hirsh), Takács (Wéber), Zabos (Haberstuch) családok. A listák átvizsgálása során rögtön látszik, hogy majdnem 80%-a az elhurcoltaknak (430 fő) német ősöktől származik. A többi - a „színmagyar" - a deportáltak alig több, mint 20%-a „köszönheti" sorsát a kvótának, a véletlennek (utcán is befogtak a deportáltak közé járókelőt), az ellenszenvnek vagy rosszindulatnak és nem egy esetben a magyar, „falubéli" policárok hatalom fitogtatásának. 13