Árva Erzsébet – Pozsonyi József: Deportáltak — Balmazújvárosról elhurcoltak visszaemlékezései / Újvárosi Dolgozatok 4. (Balmazújváros, 1989)
Tartalom
Balmazújvároson január 2-án „az utcabizalmi beszólt minden házhoz, hogy senki ne hagyja el a lakását, mert népszámlálás lesz." (Loós Imre) Vdt, ahol falugyűlésre hívták a lakosságot, volt ahol mozielőadásra csődítették össze a népet, volt ahol népgyűlésre^ hogy az ideiglenes nemzetgyűlési választásokkal kapcsolatban a szónokokat meghallgassák, csak a szinte állati erőszakosság és durvaság volt mindig azonos. S ebben esetenként — bármily furcsa — nem a fegyveres orosz katona, hanem a „falubéli" polic jeleskedett. Az alispánnak felterjesztett névsort vizsgálva elkészítésének módja egyértelműen kitűnik. Az eredeti lista nem a nevek abc sorrendjében, hanem utcák szerint készült. Az egy-egy utcából elhurcoltak nevei általában a házszám emelkedését követő sorrendben kerültek a listára. Következtetésünk, hogy miután a policárok (rendőrök) 4 2 a számukra kijelölt utcában, vagy településrészen végrehajtották az előre meghatározott személyek „előállítását" a tanácsházára bekísért emberekről névsort készítettek. Ezeket a névsorokat gépelték le azután véletlenszerűen egymásután, de sorszámmal ellátva. Az 510 nevet tartalmazó listát huszonkilenc részre lehet elkülöníteni, ha minden utcát, illetve az olyan egymást keresztező vagy közeli utcákat ahonnan kevesebb személyt deportáltak, egy-egy külön készített névsor-résznek tekintünk. Húsz részre osztható a teljes jegyzék, ha, csak a területileg egymástól távol eső falurészekből összegyűjtöttek neveinek csoportját különítjük el. 4 3 Azt is feltételezzük, hogy a névsorokat a policárok az utcabizalmiak közreműködésével (?) előre elkészítették. A policárok aktív közreműködésének hipotézisét a névsorok előzetes elkészítésében a visszaemlékezéseken túl alátámasztja a Falutanács 1944. december 7-i üléséről felvett jegyzőkönyv. 4 4 Ezen az ülésen a „munkásőrség és a fizetéses rendőrök ügyének rendézése" volt a fő napirendi pont. Ekkor választották Bereczki Gábort rendőrkapitánnyá (Joó György helyett, mivel ő „az új rendnek megfelelően a rendőrséget nem szervezte át"). Egyidejűleg előírták négy rendőrhadnagy, négy tolmács 4 5 és húsz rendőr alkalmazását: így a számok egybeesése legalábbis elgondolkoztató. A málinki robotra pedig az utcabizalmiak feladata volt, hogy munkaerőről gondoskodjanak. Ez a Falutanács előző ülésén felvett jegyzőkönyvéből derül ki. Január 13 után . . . Vonatszerelvények emberekkel zsúfolt marhavagonokkal robogtak ismeretlen cél felé. Ez már nem a Drang nach Osten, nem a német nép évszázadokon keresztül folytatott expanziós törekvése kelet felé. Ez maga a kilátástalanság, a bizonytalanság, a reménytelenség. A külvilágtól hermetikusan elzárt ablaktalan vagonokban az áldozatok, otthon a barátok, szomszédok, hozzátartozók gyötrelme. 14