Árva Erzsébet – Pozsonyi József: Deportáltak — Balmazújvárosról elhurcoltak visszaemlékezései / Újvárosi Dolgozatok 4. (Balmazújváros, 1989)
Tartalom
hetik, hogy bekerültek a transzportba. Mert egyébként érthetetlen sokak állítása, hogy: „a nyilasok helyi vezére, Szatmári Pál nagybundában jött ki a tanácsházáról." (Loós Imre és sokan mások) Nem érthetünk viszont egyet Veres Péterrel abban, hogy a polgári lakosság kényszermunkára elhurcolása ,,minden háborúban természetes". 3 4 Ebben a nézetünkben megerősít bennünket a hágai konvenciók sorában az 1907-es negyedik számú hágai egyezmény záradéka — melyet a neves orosz nemzetközi jogász F. F. Martensz fogalmazott meg: „.. . a lakosság és a hadviselők azoknak a nemzetközi jogi elveknek oltalma .. . alatt maradnak, amelyek a civilizált nemzetek között megállapított szokásokból, a humanitás törvényeiből és a közlelküsmeret követelményeiből folynak." 3 5 A polgári lakosok kíméletéről intézkedő humanitárius jogi megállapításokat tartalmaz a genfi konvenció. Ezek közül is kiemelten lényeges, hogy a Genfben 1929. július 27-én kelt és az 1936: XXX. tc.-kel becikkelyezett egyezmény 75. cikke előírja, hogy: „Amint a hadviselő felek fegyverszüneti egyezményt kötnek, tartoznak ebbe elvileg a hadifoglyok hazaszállítására vonatkozó intézkedéseket belevenni." 3 6 Az 1945. január 20-i magyar fegyverszüneti megállapodásba a szovjet fél semmilyen ezzel kapcsolatos rendelkezést nem foglalt bele (s ezt jogi és diplomáciai dilettantizmusra valló beletörődéssel a Gyöngyösi vezette delegáció sem hiányolta), sőt a Vörös Hadsereg még huszadika után is polgári foglyokat szedett az általa megszállt területeken. 3 7 A még háborúban sem természetes és a nemzetközi jog addig elfogadott normái szerint is törvénytelen eljárás tovább folytatódott és évekig tartott. Párizsban 1947. február 10-én aláírtuk a békeszerződést. Az ENSZ közgyűlése által 1948. december 10-én elfogadott Universal Declaration of Human Rights (Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata) ellenére is — melynek 4. szakasza kimondja „senki sem tartható rabszolgaságban, vagy szolgaságban; a rabszolgaság és rabszolgakereskedés minden formájában tilos" — a Szovjetunió egészen 1950-ig akaratuk ellenére, jogellenesen tartotta fogva lágereiben és kényszerítette — gyakorlatilag ellenszolgáltatás nélküli — munkára szuverén (?) idegen államok civil polgárait, közöttük több száz balmazújvárosi férfit és nőt. „Ki a magyar?" A községi elöljáróságot a fősipán 12/1945. számú rendeletével kötelezte, hogy az általa munkára rendelt lakosokról nemzetiségük szerint készítsen kimutatást. A főispán rendelkezésére a községi vezetőjegyző a politikai pártok vezetőinek egyetértésével és aláírásával a következőket válaszolja: 12
