Árva Erzsébet – Pozsonyi József: Deportáltak — Balmazújvárosról elhurcoltak visszaemlékezései / Újvárosi Dolgozatok 4. (Balmazújváros, 1989)

Tartalom

Igen ám, de mindezt a térkép és kartoték nem tudta és nem tudhatta . . . ezek közt a németek között a Volksbund sem tudott gyökeret verni - hírmondóról sem tudunk . . ." Az egyik -már a történések idejében is sokat vitatott — kérdés a kollektív felelősség és kollektív büntetés. Még olyan szélsőségesen nacionalista vélemények sem voltak ritkák, mint amit a Nemzeti Parasztpárt nevében Kovács Imre 1945. április 7-én fogalmazott meg: „A svábság egy batyuval jött ide, egy batyuval is menjen. A svábok önmagukat szakították ki az ország testéből . . ."

2

7 A Magyar Kommunista Párt lapja, a Szabad Nép is arról írt, hogy a magyarországi németek, több mint 90%-a hazaáruló."

2

8 Úgy tűnik, hogy még Veres Péter sem a magyarországi német etnikum kollektív „megbüntetésével" nem ért egyet, hisz védelmükre csak magyarságukat hozza fel, s az ártatlanok tömegéből egyfajta sajátos szelekció, egyfajta ideológiai protekcionizmus alapján tartotta jogosnak az elhurcolás alóli mentesítést. „A végrehajtással megbízott szovjet parancsnok sem tudhatta .. ., hogy ki közöttük az igazi forradalmár-szocialista, ki érdemelné meg, hogy kiemeljék a szállítmányból."

2

9 Tucatnyi társával a tanácsházáról kiszabadult, akkor 19 éves Varjas Margit így emlékszik vissza: „Stein Marika nénivel egy napon vittek be a tanácsházára. A mi nevünk eredetileg Wágner volt, abból lett Varjas. Két nap és két éjjel voltam benn. Veres Péter

3

0 intézte, hogy kiszabaduljak. Kaptam egy ifjúkommunista párttagkönyvet, és azzal elengedtek. Azóta vagyok párttag, de a mai napig azt sem tudom, hogy mi az a politika. Akkor, így tizenhatan szabadultunk, Veres Péter feleségének egy nénje is. A többieket öt—hat nap múlva vitték el. Én tavaszig még az utcára sem mertem kimenni, nehogy meglássanak."

3

1 (Béke Györgyné Varjas Margit) Úgy történhetett minden, ahogy „Az ország útján"-ban is olvashatjuk, s ahogy a visszaemlékezők ma is mesélik: „. .. a helyi és megyei

3

2 vezetők, közöttük az én legnagyobbik fiam (Veres (Nádasdi) Péter akkor már a Kommunista Párt helyi vezetője volt) közbelépése is — akinek a felesége szintén német eredetű volt —, itt-ott kiszabadítottak egy-egy embert, elsősorban a szocialista földmunkások közül. S mert a létszámnak meg kellett lenni, adtak helyettük (!) úgynevezett kulákokat, vitézeket és reakciósokat, a nem német származású módosabb, vagy ellenszenvesebb (!) magyar gazdák, iparosok és kereskedők és volt nyilasok (?) Közül."

3

3 Sokan viszont még ma is úgy érzik, hogy a policárok és az új kommunista vezetők ellenszenvének és rosszindulatának, s nem pártállásuknak — mert az a szegénységen kívül nem is volt —, nem politikai megfontolásnak köszön11