Pozsonyi József szerk.: A jobbágyvilág és a szabadságharc emléke Balmazújvároson / Újvárosi Dolgozatok 3. (Balmazújváros, 1988)

Sándor, Király János. Apósom lovon jött haza teljes felszereléssel. Azt mondták nekik: „Fiúk, fiúk, Görgei Világosnál lerakta-'a •' fegyvert,- mindenki mehet arra, amerre akar." (4.) Nagyapám, az apám apja 48-as honvéd volt. Szarvas Jánosnak hívták, még most is jól emlékszem, 1822-ben született. Klapka György hadseregében harcolt, innen van az, hogy minket csak úgy ismernek az egész faluban, hogy Klapka Szarvasok. (28.) Rózsa Sándor A betyárok is a szabadság zászlaja alá állottak. Hallottam, hogy Rózsa Sándort is elfogták egyszer a németek. Kíváncsiak voltak, hogy mit lehet azzal a karikással kezdeni. „Mindján megmutatom, csak engedjetek egy kis helyet" — mondta Rózsa Sándor. Ólomgömb volt a karikás végén. Felült a lovára. Nekiengedte a karikást, nekiugratott a körnek. Ütötte, verte az osztrák lovasokat és lovakat. Azok teljesen megzavarodtak. Így törte át a gyűrűt Rózsa Sándor. Megmutatta, hogy mi a magyar virtus. (6.) Népdalok -•Az 1848-as szabadságharc idejéből a következő nótákra emlékezett nagyapám: Angliába csinálják a vasutat Azon viszik idegenbe Kossuthot. Gyepet csípek, füvet rágok, mint a vad, Imádkozok, keljen fel a magyar had. Él az égben a magyarok istene, Bosszúálló mennyköveit szórja le. Egy másik ilyen nóta a következő: A muszka cár bagót rág, egye fene a gyomrát, hajja A muszka cár bagót rág, egye fene a gyomrát, hajja Megállj, megállj, te kutya betyár, Nem lesz tied Hercegovina, Mert a magyar nem enged Még onnan is kivernek, de hajja. (20.) 15