Pozsonyi József szerk.: A jobbágyvilág és a szabadságharc emléke Balmazújvároson / Újvárosi Dolgozatok 3. (Balmazújváros, 1988)

Nagyapám kis ember volt. Nagyanyám magas, karcsú nő. Csak úgy ment feleségül nagyapámhoz, ha beáll honvédnak. Ügy is lett. Mesélte nagyanyám, hogy Szoboszlón akkor ezt a nótát dalolták 48 nyarán: 1. Hallotta-e János bátya, Mit beszélnek a faluba, Hogy a tótok meg a rácok Ellenünk fogták a kardot? 2. Bíró uram is azt mondta, Akinek magyar szíve van, A kaszája éles legyen, Puha ágyon ne heverjen. A nemzetőrök Szoboszlón a várostól nyugatra lévő ún. Papramorgó nevű részen gyakorolták a célbalövést. Kb: 3 km-re a várostól volt egy kisebb domb. Ide jártunk ki gyerekkorunkban a dombból ólmot szedni. (27.) Ekkortájt dalolták ezt a nótát: Klopi felől szól az ágyú, bumm! Bécsi sógor jaj de bárgyú, bumm! Bús a sógor, mert a Lajtán hetek óta Áthallik a Kossuth-nóta. Megállj német, majd megbánod még, Hogy a magyart űzöd, bántod rég. Majd ha egykor kuruc kedvünk támad, K

;poroljuk a bundádat. (33.) Sok régi nótát hallottam az öregektől, de ilyen negyvennyolcas most csak ez jut eszembe: Gyertek lányok, most jönnek a honvédek. Egytől egyig tűzrőlpattant legények. Gyertek lányok, szedjünk nekik virágot, Annál jobban védik a szabadságot. (32.) A CARI CSAPATOK ÁTVONULÁSA BALMAZÚJVÁROSON Idősebb emberek sokat beszélték, hogy 1849-ben ide is bejöttek a muszkák.

2

6 Az utcákon mindenki kiabálta: „Jönnek a muszkák, jönnek a muszkák!" Sokan kimentek az utca nyelvi16