Pozsonyi József szerk.: A jobbágyvilág és a szabadságharc emléke Balmazújvároson / Újvárosi Dolgozatok 3. (Balmazújváros, 1988)

katona kereste a fiatalokat. Apósomat is csak úgy tudták a katonáskodástól megmenteni, hogy kint a mezőn úgy rakták a boglyát, hogy a közepét üresen hagyták. Mikor észrevették, hogy jönnek a németek keresni, oda bújt el. Nem is találták meg, pedig a boglyát is sokszor összeszurkálták. (15.) Abban a korban még nem volt sorozás, mint ma. A legényeket toborzás útján vitték el. Ha a toborzás nem volt eredményes, a legényeket összefogdosták és erőszakkal elvitték, így volt ez 48-ban is. Azokat a fiúkat vitték el, akiknek nem volt házuk és még nőtlenek voltak. Nagyapám is nőtlen fiatal legény volt akkor. Hogy el ne vigyék, a szépnagyapám megnősítette 18 éves korában, és a Pacsirta utcán épített házat a számára. így maradt itthon a nagyapám. (25.) 1848 előtt nehéz volt a katonaélet, mert nem szívesen ment az ember katonának. A toborzás elől mindenki igyekezett elszökni. Mikor a legényeket fogdosták, már előre figyeltek a ház nőtagjai, hol jönnek. Nyáron nyomtatás alkalmával megtörtént a következő eset. Észrevette az asszony, hogy jönnek, és gyorsan szaladt a legényhez, átvette a nyomtató ló fékszárát. Bementek az udvarra is. Az asszony mondta a lónak: ,,Cu feljebb, kinn a lábad, húzd beljebb!" Ez előre meg volt beszélve. Valóban ez a legénynek szólt, hogy vigyázzon a szalma alatt, húzza beljebb a lábát. Közben a ló ment tovább. A legények, akiket elfogtak, meg az önként jelentkezők elbúcsúztak mindenkitől, és zenekísérettel, zászlódísszel mentek tovább. Bementek minden házhoz, megnézték, van-e alkalmas katonának való. A kíséret után szekerek is mentek és bort vittek magukkal. így toborzáskor az újoncok nem szomjaztak. . . . Visszatérve a legényfogdosásra, Szarvas nagyapámat majdnem elfogták, de azért sikerült neki is elmenekülni, és a szőlőnél talált menedéket egy rókalyukban. (11.) Legénykoromban gyakran magyarázták az idősebb emberek. hogy 48 előtt, mikor még katonafogdosás volt, hogy szöktek el a német elől. Legtöbbször a nyomtatás idején fogdosták a legényeket katonának. Kint a mezőn hamar észrevették, ha a baj közeledett. Ilyenkor, akit kerestek elbújtatták a gazba, de úgy, hogy a nyomtató lovak nem mehettek rá. Már jóelőre kioktatták a középen levő ostoros kocsist, hogy mit kell mondani figyelmeztetés képpen, mintha csak a lovakat noszogatná: 11