Pozsonyi József szerk.: A jobbágyvilág és a szabadságharc emléke Balmazújvároson / Újvárosi Dolgozatok 3. (Balmazújváros, 1988)

„Kijebb, elébb, co feljebb, Kinn a lábad, húzd beljebb!" Ilyenkor, aki elbújt behúzta a lábát. Ha kérdezte a német katona, hogy hol van a fiatalember, csak annyit mondott a kocsis: ,.Errül nincsen, túl keresd!" Volt úgy, hogy hiába hányták fel a gazt, mégsem találták meg azt, akit kerestek. (15.) Nagy csapás volt a jobbágyfiúra, ha katonának fogták be. Akkor még kötéllel fogták a katonát. A legények elszöktek, és inkább betyárok lettek. Még 48 előtt így szökött el a katonaságtól Posta András. Betyár lett. Betyár inkább, mint az osztrák császár katonája. Ügy fogták el. 16 évet kapott és 1600 botot, évenként 100 botot. (6.) 48 előtt még nem soroztak, hanem toboroztak. A toborzáskor Öreg katonák jöttek ki a faluba. Ezek nagy mulatságot csaptak, muzsikaszóval járták be a falut. Ez volt a verbunk. Ez volt a verbunkos: Csapj fel pajtás katonának, Jobb dolgod lesz, mint apádnak Se nem kapálsz, se nem kaszálsz, Csak a kaszárnyában sétálsz. Mindig akadt, aki kezet csapott és elvitték katonának. (6.) A verbuválásról a következőket hallottam. Cseh József újvárosi születésű verbunkos káplár volt Újvároson, ö táncolt, az osztrák katonák bált rendeztek, és így csábították a magyar fiúkat katonának. Akit így nem sikerült besorozni, azt erőszakkal vitték el. A fiatalok a Nagyszik

1

8 nádasaiban bújkáltak a verbuválás elől. (19.) A katonának valót úgy fogdosták össze verbuválással. A verbunkos káplár végigjárta a falut cigánybandával, akit besoroztak, 18 évig kellett katonának lenni. A besorozás úgy történt, hogy akit besoroztak, az belecsapott a verbunkos káplár kezébe. Az a fejébe tette a huszárcsákót a katonának és így szólt: Csapj fel, öcsém, katonának! Ettől kezdve aztán nem lehetett kibújni a katonaság alól. A fiatalság igyekezett elmenekülni a sorozás elől.. . Később a rendszeres sorozásra Nagykállóba kellett menni a legényeknek, mivel Újváros Nagykállóhoz 12