Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)
A fényképész szerepei - Gondy és Egey fényképészműterme a Teleki (Szent Anna) utcán
GONDY ÉS ECEY „(A régi) mesteremberek nem ismerték a váltót, sem a boltot, sem az iparhatóságot, sem az adót, de a mesteri címre büszkék voltak. Ma már a bolt a fő, kivált, ha jó helyen van, meg a teli kirakat, és belülről a fényes Auer égő, mert a fény hangosabb, mint a nagydob"."'' „Részemről - szögezi le álláspontját - megelégszem, ha az Agárdi vagy Bundi utcába liferálhatok, mert nekem nagyobb dicsőség, ha egy egyszerű polgár megtisztel bizalmával, mintha a főherceg kitüntet éremmel vagy egyéb ékszerrel, de munkámból nem kér". 52 " Hogyan zajlottak a fényképész mindennapjai? Tudjuk, hogy sohasem dolgozott egyedül, fényképésztársa mellett mindig volt legalább egy tanulója, a 80-90-es években egyszerre több is. Az első tanulókereső hirdetést már 1866-ban közzéteszi, ebben „kerestetik egy jó nevelésű, 13-15 éves fiú, ki már kissé rajzolni tud, vagy legalább ahhoz magában hajlamot érez". 321 Nincs kizárva, hogy Egey Imre ezen az úton került a műterembe, hiszen ő 1870-ben segédként van megnevezve. Néhány gyakornokát név szerint is ismerjük, így 1870-ben Szabó Béniám tanulta itt a mesterséget, 83-84 körül Várady Gyula, a későbbi festőművész, aki arcképeket színezett a műteremben, 98-ban Kollonics Béla, aki szintén festői hajlamokkal bírt, a századvégen pedig valószínűen Kiss Ferenc festő-fényképész tanult Gondy mester irányítása alatt. 322 „ 1886-ban volt egy időben egy szász és egy kolozsvári magyar tanulóm" - írja, máshol pedig azt említi, „egyik gyakornokommal egy gyönyörű asszony képét küldtem az erdőre". 323 Nem világos, Gondy melyik fogalmat milyen értelemben használja, de az biztos, hogy ha három év inasságot és két év segédidőt számolunk egy tanítványra, úgy, hogy teljes tanulóidejét egy mesternél töltötte, akkor nyilvánvaló, hogy Gondyt mindig körülvették tanítványok, akiknek sora folyamatos volt. A mesternek ideje mindazonáltal, még ha munkája a beállításokra és a felvételekre korlátozódott is, (az előhívást, a retust és a színezést valószínűleg már nem saját maga végezte), erősen be volt osztva „sokszor a derék szép özvegyasszony - ház utáni földjének bérlője - a pénzt az asztalomra tette, elfoglaltságomban meg se tudtam olvasni" - írja. 324 Napirendjéről így számol be közvetetten a 90-es években: „A mindennapi kenyérkeresetre többnyire minden nappali időnk le van kötve, ha pedig nem dolgozunk, honnan, miből teljék mulatságra? Úr a szó teljes értelmében csak az lehet, ki pénz és idő felett egyaránt rendelkezik. (...) Például ha én nappali foglalkozásom után este két órát írok, két órát zenélek vagy olvasok és hat órát alszom, az nekem nem olyan fárasztó, mintha négy óráig iszom, hat óráig táncolok vagy kártyázom és semmit nem alszom. De hova jutna a világ elzárkózottan?" 325 A napirend tehát a következőképpen állítható öszsze. Gondy Károly fényképészmester reggel 4-5 óra körül ébred, még sötétben, vagy a hajnal első sugarainál leül ablaka előtt álló íróasztalához, i ár
