Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)

A fényképész szerepei - Gondy és Egey fényképészműterme a Teleki (Szent Anna) utcán

rúig működik lovag Chylinski György, aki már hivatalos megrendeléseket is teljesít a város vagy a Csokonai-kör részére.

306 Szintén több mint tíz év adatik a festőművészből amatőr, majd műtermes fényképésszé lett Gondy-tanítványnak, Kiss Ferencnek, aki a debreceniek közül, riportképei révén, először nyert állandó helyet az országos lapokban.

307 1899-ben egyszerre 7 fényirda működött a városban,

308 a XX. században pedig szinte minden évben új műterem nyílik - igaz, egyik sem hosszú életű: ha még abban az évben meg nem szűnnek, négy-öt évnél hosszabb ideig nem bírják a versenyt. Kitartóbbnak bizonyul az 1901-ben Nagykárolyból ismét átránduló, ezúttal kilenc évig maradó Spuller János, és a tíz évet itt dolgozó Némethi József.

309 A világháború előtti korszak, még Gondyéknak is versenytársat jelentő, legkiválóbb debreceni szakemberei Ruzicska Gyula, aki 1903-ban nyitja meg 1917-ig üzemelő műtermét és szakboltját, illetve Letzter József, aki életének Debrecenben töltött 10 éve alatt a város szellemi életének központi alakjává, sőt, mozgatójává nőtte ki magát;

310 és jelen vannak már az olyan „szakképzett amatőrök" is, mint Haranghy György.

311 Miközben Gondy is mindent megtett a közönség kegyeinek kielégítéséért, ha másnál látta ugyanezt, ha valakit „reklámozáson kapott", rögtön szóvá tette - a század végére olyan régen és olyan rutinosan gyakorolta már mesterségét, kuncsaftjainak jól bejáratott köre pedig olyannyira elkényeztette, hogy elfelejtette, neki kezdetben miért GONDY ÉS ECEY nem volt szüksége reklámra. „A hó emléke is újdonság, és szörnyen vonz a csábos kirakat felé. Nem úgy vonz nyáron Halász fényképész kirakata, midőn vattával kibéleli és ha most éjjel akar fotografálni, midőn nappal nincsen dolga, hát ez is csak specialitás"

312 - írja, máshol meg: „Ilyenkor [üzletnyitáskor] persze a nagy lepedő plakát (á la Papp Albert) a renommé fullajtárja, mert úgy mint a Vezúv okádja a lávaordókat".

313 A kitüntetésekre, címekre és rangokra különösen haragszik: „Elképzelhető most az a vastag fürolás és blamázs, midőn a főrendőrség elhiszi a plakátnak, melyen Knebel fényképész 26 rendjelt hirdetett és ő maga, a hirdető, alig van a 30 éven túl. Tegyük fel, hogy minden alkalommal volt kiállítás és minden alkalommal lett kitüntetve, akkor el kell hinnünk, hogy már a bölcsőben vette neszét az első sárga éremnek; és ez mind a cs. és kir. udvari cég alatt történhetik. (...) Nem csoda aztán, ha e ködös borongós időben Knébel csak Nébel-nek olvasható".

314 - Hasonlóképpen fricskázza meg az „ellenállhatatlan Chilinsky lovagot, a közkedvelt fényképpedrőt",

315 a kolozsvári Dunky testvéreket, akiket címeik miatt meggyanúsít és emiatt sajtóvitába keveredik,

316 kenyérféltésből megpróbálja befeketíteni Egey Istvánt is,

317 és általában, kárhoztatja a fényképészek fölöslegesen nagy számát, akiket szerinte Amerikában fazekasnak csúfolnak, mert anynyian vannak, mint valamikor azok voltak.

318