Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)

A fényképész szerepei - Gondy és Egey fényképészműterme a Teleki (Szent Anna) utcán

GONDY ÉS ECEY dogság zenéje többé nem ismétlődik a vágyó szív „hogy volt" kiáltására: akkor egész népvándorlás történik a legrégibb debreceni fotoatelier felé s ekkor Gondy és Egey urak azok, akiknél az ifjak megrendelnek egy emléket, mely az öreg szívekben ifjú boldogság álmát kelti fel, mely késő öreg kornak is édes, eléggé meg nem fizethető kincsét képezendi. Vőlegény és menyasszony most még csak sejtelmével a boldogságnak, vagy a boldog család, a nagyapával és nagyanyával, előttük az életről még csak sejtelemmel sem bíró csecsemővel, egészséges, friss húsú bébék, vidám asztaltársaságok, vizsgázó ifjak, ezeket örökítik meg a derék fényképészek kitűnő s minden modern újítás színvonalán álló eszközeikkel, hogy az agg szülők jóságos arca örökre szemök előtt legyen az unokáknak, hogy a csecsemő évek múlva lássa önmagát az ártatlanság édes korszakában, hogy békés örömmel eltöltött percek s az ifjúkor első diadalai megörökítve maradjanak. Boldog Isten! Az életben oly sok az árny, oly kevés a fény! A fényképészetet megelőzték az árnyképek - adja Isten, hogy az életben is úgy következzék a fény az árnyra, mint - Gondy és Egey urak - az önök művészetében. Egy kis retouche - ez sem ártana a sorsnak, mely a maga amateur-gépe elé állít és eltorzítva mutatja ábrázatunkat!"

302 Ennek a rangnak az elérésében természetesen nem kis szerepe volt Gondy Károly személyiségének, aki többek között a lapok hasábjain is mindent megtett azért, hogy vetélytársait lesöpörje a színről. A század második felében Debrecenben is egyre több a fényképész, de egyikük sem marad sokáig, nem sikerül olyan nagy vendégkört kiépíteniük, amely eltartaná őket - Gondyék mellett senki nem rúghatott labdába. 1868 és 81 között folyamatosan, de egymást váltva, négy-négy évet töltenek a városban a Letzter testvérek, Krausz Károly, Fleck Rudolf, és Varságh János. 1882-ben települ vissza Egey István, aki haláláig, 13 évet dolgozik még itt, ugyanakkor érkezik Tauffer József, aki megint csak négy évig marad.

303 A szombathelyi Knebel Jenő is megfordul néhány évre Debrecenben, de talán éppen Gondy szurkapiszkálásai miatt, legalábbis személyében, gyorsan távozik, ahogy az idevalósi Papp Albert is, külföldön és Koller pesti műtermében folytatott tanulmányai után hazatérve, 7 debreceni év után inkább Győrben virágoztatja fel üzletét.

304 Mandel Manó 1887-ben próbálkozott a Kádas utcán, ahol „a legújabban feltalált új szerkezetű apparat és pillanatfelvevőkkel felszerelt műterme lehetővé teszik meglepően hasonló, kiváló finoman dolgozott és örökké tartós arcképeket készíteni" egész életnagyságig, és vállalkozik külső és belső felvételekre, olaj- és pasztellképek, és porcelánba égetett képek készítésére is: „edényekre díszképpen, sírkövekre emlékképpen" - mégse bírta Debrecenben egy évnél tovább. 1892-től kilenc évig tartja fent fényképészműtermét az arcképfestő ifjabb Kovács János, a város neveltje,

305 vele egy időben kezd és csaknem a világhábo-