Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)
A fényképész szerepei - Gondy és Egey fényképészműterme a Teleki (Szent Anna) utcán
rakatoknak kellett frekventált helyeken lenniük. 3 "" A műterem létének e második korszakát nem sok esemény zavarja meg, minden a maga békés medrében zajlik évtizedeken át. A Gondy és Egey cég az évek alatt lassanként fogalommá, a város életének szerves részévé és büszkeségévé válik - olyannyira, hogy idővel a többi műhely közül kiemelkedve, eléri az „ünnepi-fényképészi" státuszt. Csak Gondyékat keresi fel az elsőáldozó éppúgy, mint a pártás menyasszony: a ceremóniáknak fontos elemévé válik a fényképészműterem meglátogatása - s nem akármelyiké, de éppen ezé. „A gretna-greeni kovács történetét mindenki ismeri Angliában... Nos, hiába került nagy küzdelembe a polgári házasság kötelező formájának behozatala, mert Debrecenben van egy házasságkötés, mely nélkül sem a pap, sem a polgármester, sem pedig a szolgabíró áldása nem érvényes; itt is van egy gretna-greeni szertartás, amely nélkül házasságot kötni Debrecenben - legalább is absurdum. Igen, igen, denunciálom őket, Gondy Károly írótársunkat és fényképészt, az ő társával, Egey István (!) 301 úrral egyetemben. Vagy azt tetszik hinni, hogy a Teleki utcai Gondy-ház előtt hiába áll meg mindennap az a sok fogat? Avagy hiába szállana le a Teleki utcai charakterisztikus épület előtt az a sok fehér ruhás menyasszony és fekete ruhás vőlegény? Délután meg fogja áldani a pap, de valóban nem érvényes az áldás, ha a felek előbb nem kocsikáznak el a Gondy-ház elé hogy ott Gondy és Egey urak állítsák a maguk fényíró gépe elé és örökítsék meg soha nem halCJONDY ÉS ECEY ványuló és pusztuló vonásokban. Mint ahogy a fonográf sok idő múltával is megőrzi az emberi hangot, úgy fog kezeskedni arról a Gondy és Egeyféle kép, hogy ímé, ez a két ember valamikor ifjú volt és szép, szerették egymást, és valamint az élet reájok nézve mindvégig egy közösen eszközölt fénykép (vagy - lehet - egy árnykép) leend, úgy maradnak ők együtt ezen a képen elválhatatlanul, örökkön örökké. Történhetik, hogy az élet kellemetlenül fordul később a boldog házasokra nézve. Csalódások, féltékenység, harag, gyűlölet léphetnek közbe, hogy őket elidegenítsék. Aztán közbeléphet a törvény, hogy kijelentse, ez a férfi s ez a nő végleg elváltak, egymáshoz többé semmi közük. De mit árthat ez a Gondyék fényképező gépének, mely verőfényes boldogságot örökített meg napsugarakkal? A törvény választhat el párokat, de a kiket a kép egy mennyei erő, a napsugár hatalmával összeadott, egy érclapon egyesített, azok mindörökké egyek s együtt maradnak, mert a mi a házasság után következik, az válhatik árnyképpé, de a miben ő egyesítette, a fénykép, az myrtus-koszorús, hófehér-ruhás, édes, boldogságos tanúbizonyság! Vannak Debrecenben más fényképészek is, akiknek kirakatait örömmel szemléljük, mert szintén haladást jeleznek ezen fontos mű-ágban, de ha család akarja magát megörökíteni, s amikor a házaspár kívánja magát abban a boldog pillanatban viszontlátni, amely pillanat többé vissza nem tér, amely bol-