Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)

A fényképész szerepei - Mi, debreceniek

GONDY ÉS EGEY megóvni szándékozott Debrecent védelmező újságcikkei. Ezekben minden rosszért a főispán vezetésével a nép nyakára ültetett kormánypárti hivatalnokok a felelősek, akik akaratukat, aljas és önérdekű szándékokkal, mintegy rákényszerítik a jóravaló, jobb sorsra érdemes lakosságra. Az évek során Gondy e szólamok hangoztatásának gyakorlásában olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy már nem is vette észre, hogy ezek az eszmények szinte minden korábbi, természetes érdeklődés és intellektuális beállítódás vezérelte eszményének a megtagadását kívánták tőle; hiszen ezek érvényesítésére, használatára már nem is jutott ideje. Ebből a szempontból talán megfeleltethető a (nem hétköznapi jelentésben használt) „elidegenedett" ember szociológiai modelljének, aki oly mértékben támaszkodik a társadalmilag előírt szerepekre, és sajátítja el környezete elvárásait és tabuit, hogy saját szükségletei kielégítését már nem képes élvezni - tekintve, hogy azt csak rejtetten, a szabadidőben meri művelni. Megsemmisíteni ezeket, felhagyni velük nem képes, hiszen fontosabbak számára a játszott szerepnél: élete valódi értelmét, tulajdonképpen valódi életét ezek jelentik."

2 Gondy Károly pályaválasztásának valódi okait, a nyilvánvalóan meglévő, eredendő érdeklődésen túl, nem tudjuk rekonstruálni, csak analógiákra és feltételezésekre hagyatkozhatunk. A fiatalembernek az építész megbecsült, értelmiségi státusza és a fényképész bizonytalan társadalmi megítéltsége között kellett választania. A fényképészet iparának addigi rövid pályáján végigtekintve, a tömegtermelés nekilódulása előtti időben, még nem láthatott fényes karriereket - annál több munkát, küzdelmet és bukást. Amikorra azonban a végső döntést meghozza, amikor Debrecen meghódítására indul, az. már a „vizitkártya-gyárak" nagy korszakának hajnala, az az idő, amikor a festők tömegesen hagyják abba a munkát, mert modelljeik az olcsó és gyors portrét előállító fényképészműtermekbe tódulnak. Fényképésznek lenni ebben az időben azzal a lehetőséggel kecsegtethetett, hogy a becsületes és szorgalmas munka, így a szakma rangjának fokozatos emelkedése, a fényképészműtermek egyre gazdagabb berendezése révén, ezen az úton is elérhető a társadalmi megbecsültség, elérhető a tradicionális értelmiségi szerepek által betölthető pozíció. A fényképészmesterségnek és művelőinek köztes társadalmi állapotát, amennyire átmenetinek, olyannyira vonzónak is találhatta egy kezdő, hiszen az önállóság, a viszonylagos kötetlenség illúzióját láthatta benne - a vizitfénykép keltette konjunktúra pedig a megélhetés biztonságát is garantálni látszott. Gondy Károly számára bizonyára ezek egyike sem volt utolsó szempont: könnyen remélhette, hogy a választott mestersége gyakorlása révén megteremtődő anyagi biztonság majd lehetővé teszi számára, mindennél fontosabbnak érzett kedvteléseinek gyakorlását, s élhet függetlenül és szabadon a kertészkedésnek, az