Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)

A fényképész szerepei - Mi, írók

GONDY ÉS ECEY sorai közé a vágyott csoport. Ha deklaráltan vállalta a debreceniséggel, illetve az azt megtestesítő értékrendszerrel való azonosulást, soha többé nem mondhat a nyilvánosság előtt semmit, ami ezzel ellenkezne. Márpedig Gondy nem tudván kibújni a bőréből, egyre nyilvánvalóbbá teszi, hogy ambíciói, képzettsége és érdeklődésének iránya révén éppen a másik oldalhoz, a szabadelvű értelmiség közé kellene tartoznia, ahhoz a csoporthoz, amely Debrecenben az idegeneket jelentette: a bevándoroltakat, a jöttmenteket. Noha egységes korántsem volt e társadalmi réteg, törekvéseiben legalább homogenizálódott, vagyis „a kapitalisztikus ipar és kereskedelem lehetőségeinek kihasználása, az urbanizálódás, az építkezések, a közlekedés fellendítése, a polgári átalakulást stimuláló intézmények, kulturális és társadalmi egyesületek alapítása" jelentették elsődleges céljait.

447 Gondyt az e csoport képviselőivel szemben érzett szimpátia és a mestersége révén betöltött hely minden bizonnyal ide is sorolta volna, ha a gyermek- és fiatalkorát alapvetően meghatározó, az egész országot, de különösen a szellemi élet központját, Pestet belengő ellenállási hangulat, a passzív rezisztencia az önkényuralom idején és főképpen a piaristáknál belénevelt függetlenségi és önállósági illúziók, a csak az egyén szabadságában megvalósulni tudó remények - nem akadályozzák meg ebben. Gondy a piaristáknál lett igazán, identitását egy életre meghatározó erővel, magyarrá és függetlenségivé - s ez olyan fontos volt számára, hogy élete minden további komoly döntését ennek rendelte alá: hiszen az nem pusztán szólam, hogy Debrecenbe telepedésében is fontos volt a város magyarsága - még ha hamar kiderült is, hogy ennél több azonossági pontot nem sikerül találnia. Gondy Károly tehát egyszerűen nem tehette meg, hogy máshová szavaz, mert nem tudott volna a tükörbe nézni - még ha érdekei vagy vágyai néha azt is kívánták volna, hogy becsukja a szemét. Ez pedig nem pusztán pártpreferencia vagy egy választott ideológiához való ragaszkodás, hanem szociális identitásának alapvető, megmásíthatatlan eleme, az a központi mag, amelynek elvetésével egyéniségét veszítette volna el. Örökölt és maga vásárolta könyvei listájának tanúsága szerint a 48-as és Kossuth-kultusz otthonról hozott, alapvető szocializációs eleme volt személyiségének, s nem Debrecenben kialakultkialakított, kénytelenül felvett manír, a tömegeknek szóló külsőség, a szerep része: e tárgyról szóló könyveinek mennyisége és minősége őszinte érdeklődését bizonyítják: könyvtárában a legnagyobb korpuszt a magyar történelemmel foglalkozó művek jelentik: mintegy 22 könyvet gyűjtött össze a magyar szabadságharc, a reformkor, és Magyarország története témakörében.

448 A fényképész házában az évek során tekintélyes kis könyvtár gyűlt össze - s már e több mint 300 kötetes könyvtár puszta léte is az értelmiséggel