Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)

A fényképész szerepei - Mi, írók

nek létre, de nincsenek kultúratámogató egyletek sem, hiszen a Felolvasókör és a Színügyegylet csak a 80-as években, míg a Műpártoló Egylet már csak a következő század elején alakul meg: ennek megfelelően nincsen művészetpártoló közönség sem: a társadalomból általában hiányzik az erre való igény és hajlandóság. A századfordulón indulnak meg a zenedebeli hangversenyek, amelyeket azonban „az intelligens közönség" illetve a Zenekedvelők köre tagjai számára zártkörűvé nyilvánítanak - Gondy nem kis bosszúságára, aki ugyan bejáratos, de a zenei nevelés demokratikussá tételének híve: „olcsó hangversenyeket rendezzünk, (...) hogy a jó zenével utat nyissunk a nemesebb hajlamok kifejtésére".

429 Fentebb lefestettük már azt a maroknyi kis csoportot, amely számára a közösség előtti példaadás, még inkább azonban egyéni igény, neveltetés és önnevelés, személyes ízlés okán fontos volt a kultúra, a művészet - ennek az életvezetési igényességnek a nyoma azonban többnyire csupán házi körben figyelhető meg, akárcsak Gondy esetében, a magánélvezetekben merül ki - a város képén, szellemi életén nem hagy nyomot. Egy 1884-ben íródott újságcikk a társadalmi élet szélcsendjéről beszél, egy 1898-ban íródott a mozgatóerők teljes hiányáról, egy 1892-ben írtat pedig, mely azt panaszolja, hogy a szellemi életnek van tábora, csak zászlója és zászlóvivője nincs Debrecenben, a lap, amelyben megjelent, 10 év múlva jónak lát szó szerint, vezércikként, ismét közzé tenni! 410 Az 1890-ben a Felolvasókörből átalakult CsokoGONDY ÉS ECEY 133 nai Kör, mely a zászlóvivő szerepének átvételére vállalkozott, s Debrecen szellemi erőinek összefogását, pártolását, a Csokonai kultusz ápolását és a város szépítését tűzte ki maga elé feladatul, talán éppen azzal vétette el szerepét, hogy potenciális létalapnak, kiindulópontnak, közönségnek tekintette a cívis polgárságot, illetve, hogy csak őket tekintette annak. Miután vezérlő eszméi középpontjában így a dicső múlt s annak emlékei megőrzése állott, eleve elvetette a változásnak, a fejlődésnek, a tájékozódásnak még a lehetőségét is, nemhogy módot adott volna rá vagy szorgalmazta volna azt - a cívist azonban ezzel a redukált világképpel sem tudta magához csalogatni: ez a társadalmi réteg immár semmivel nem volt feltámasztható; így a Kör tevékenysége hamarosan önnön ünneplésében merült ki. „A debreceni híres közöny ez ... - mondja Móricz Pál 1897-ben - amely miatt éhen, sanyarogva pusztult el az ünnepelt költő Csokonai, a debreceni közöny ez, mely év mint év halogatja a Kossuth-szobor felállítását, a debreceni közöny ez, mely az irodalom termékei közül csak a ponyva naptárakat vásárolja, s mely közöny végzetszerűen lomha ködként ott borong a városnak úgy politikai, mint társadalmi életén...".

431 Szinte szó szerint ismétli meg ugyanezt 1902-ben és 1904-ben; s ugyanerről ír a fiatal Ady is, akinek írásaiban pontosan megfigyelhető az a fentebb már lefestett folyamat, a fokozatos kiábrándulás,