Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)

A fényképész szerepei - Mi, művészek

zik önmagát - s ennek a felsőbbrendű énnek az örökkévalóvá tételében a mester készséggel áll a rendelkezésére: bármilyen eszközzel.

576 Ahogy Blaháné írta Gondy Károlynak: [az arcképekkel] igen meg vagyok elégedve (...), bár oly szép volnék, mint ahogy maga azt kitatarozgatta. (...) [ha a többi állás nem sikerült is] toldja-vegyen el belőlük, hisz ért maga ehhez nagyon jól, megmutatta ezeken a képeken, hogy a semmiből is tud alkotni".

377 Gondy többi, a művészi rangra emelés lehetőségével kecsegtető találmánya is a fénykép ilyenképpen való tökéletesítését, felhasználhatóságát szolgálja. Pályáján végig gyakorolta a fotolitográfiát, (néhány fennmaradt darabot ismerhetünk is), amely a sokszorosítás, nyomtatás révén acélmetszethez hasonlóvá tette a fényképet.

378 Később a chromoképek voltak ilyen művészi igénnyel előállított termékei a műteremnek, aztán a világítással „utánozták a különböző festészeti iskolák mestereit",

374 majd 1883-ban a műhely újdonságát, a „legújabb találmányú vegyszert, az ún. bróm-ezüst emulziót", vagyis a szárazlemezt ajánlják a közönség figyelmébe a következő szöveggel. „A fényképészet eddigi álláspontjában nem csak a művészet, de különösen az ipar és kereskedelem ezerféle követelményeinek meg nem felelhetvén, hosszabb idő óta oly módszer feltalálásán fáradoznak a szakértők, mely végre lehetővé tegye a fényképeket a maga tökéletességében, egyenesebb úton és biztosabb GONDY ÉS ECEY HC alapon, olcsón és gyorsan előállítani".

38

" Később, már a 90-es években Gondynak „végre sikerült a fénykép lemezeket úgy praeparálni, hogy azokon a legfinomabb acélmetszetekhez hasonló munka végezhető (...). Ezen újabb vívmány által a fényképészet netovábbját elérte. Nemcsak a magasabb fény felrakása, de a kép minden árnyalata a metsző-tű segélyével az üvegen eszközölhető. (...) Most tehát a fényképészet valóban művészi fokra emelkedett, mert az ily kivitelű kép csak művésztől kerülhet ki. (...)".

381 Hogy miben állt ez a találmány, nem egészen világos, de nyilvánvalóan a retusnak valamiféle magasabb rendű változata volt, ahogy majd egy 1902-es hirdetésben olvassuk: „Mint a negatív-retouche úttörője nem csak a mechanikai sérüléseket és színi eltéréseket eltünteti az üvegről: de az általa legújabban feltalált negative-szineléssel a zavaró positive-retouche-t teljesen kiszorította műterméből. A legkényesebb árnyalatok az üvegbe mélyíttetnek; mely műtét eddig lehetetlennek látszott. E nagyfontosságú vívmány szolgáltatja a szépítési misztérium kulcsát a mester kezébe. Hogy tehát e lényeges munkában félrevezetés ne történhessék: a szépítő szerek mellőzése kéretik."

382 A szépítési misztérium kulcsa tehát az ecsetben, nem a fényképezőgépben rejlik, még a századvégen sem - s a művészi netovább eléréséhez a fénykép tulajdonképpeni „megsemmisítése" szükséges. Még ugyanebben az évben áll elő Gondy mester m