Várhelyi Ilona: Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt (Debrecen, 2009)

Jézust megalázzák és kigúnyolják

K Melkizedek Jézus egyik bibliai előképe, a Magasságbeli (El Elyon) papja és Sálem királya. Kenyérből és borból készült lakomával pártfogását kínálja Ábrahámnak, aki elfogadja áldását, vagyis elismeri Melkizedek (egyetlen) Istenét. (Vö. Ter 14; 31,44-46) Jézus tehát nem a mózesi törvény szerinti levita papság folytatója, hanem a Melkizedek szerinti pap és király egy személyben. (Vö. Zsid 7 és Zsolt 110) A „Hátamat odatartottam az ütlegelőknek, és orcámat a tépdesőknek: arcomat nem rejtettem el a gyalázás és a köpködés elől. " (Iz 50,6) „Megvetett volt, és utolsó az emberek között, fájdalmak férfija és szenvedés ismerője... " (Iz 53,3) teljesülésének értelmezi. A római katonák, akik remekül szórakoznak ízléstelen játékukon, amellyel a legmagasztosabb rituálét teszik tragikomikussá, nem tudhatják, hogy az egyetlen királyi főpapságra méltó személlyel, a valódi és egyetlen Messiással gúnyolódnak. Jézus ugyanis egyrészt azt ős-eredeti, Melkizedek rendje szerinti papságot valósítja meg, amely egyben királyi méltóságot is jelent, másrészt K megeleveníti Izajás próféta messiás-jövendölésének képeit: a Fájdalmak Férfiját és a Szenvedő Szolgát. Munkácsy észre- A veszi Jézusban mindezt, és olyan királyt állít tehát elénk, aki egyben Messiás is. íme, itt a történelmi pillanat tragikuma: a nép, amely századok óta várta a messiást, most, amikor előtte áll, keresztre feszítteti! Egyén és tömeg Az egyén és a tömeg viszonyának ábrázolásában az Ecce Homo vásznán az evangéliumhoz képest is fontos szimbólumokat fedezhetünk fel. A tömeg összetétele rendkívül sokrétű, kor, nem, viszonyulásmód, társadalmi helyzet szerint igen árnyalt. Nem egy homogén, Jézust elutasító, manipulált csődületet látunk, hanem különféle jellemeket, más-más érzelmeket és indítékokat. Idősek, fiatalok, férfiak, nők, gyerekek, rangosabbak és szegények egyaránt jelen vannak. Feltűnően sok a nő a képen, s ők mind szemmel láthatóan Jézus pártján állnak. A sokaságban látjuk Máriát is, Jézus anyját, János apostol karjaiba ájulva. Ez a részlet is egy kiváló példája annak, hogyan éri el Munkácsy a cselekmény sok-sok mozzanatának egyetlen