Várhelyi Ilona: Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt (Debrecen, 2009)

Jézust megalázzák és kigúnyolják

jelenetbe sűrítését. Már itt megjeleníti ugyanis azt a támogató kapcsolatot, amit Jézus a keresztről hoz létre, amikor anyját János gondjaira bízza, az apostolt pedig, s vele jelezve az egyA házat is, Mária anyai szeretetébe ajánlja. A tömeg viselkedése mutatja meg, mennyire sűrített ez a jelenet is. A „Barabást!" követelés és a „Feszítsd meg!" kiáltást itt együtt halljuk, sőt talán az ismétlődő vádakat is. A főtanács lépcsőn álló képviselője készen áll arra, hogy beavatkozzék, ha a közhangulat nemkívánatos irányt venne. A kidolgozott portrék tipikus jellemeket mutatnak. Minden mozgás, ez a hatalmas hullámzás, Jézusra irányul, aki maga a mozdulatlanság. A tolongó tömegben a testhelyzetek, a gesztusok és az arckifejezések szemléletesen érzékeltetik az érzelmek, indulatok sokféleségét, a megosztottságot Jézussal kapcsolatban. A férfiak között is találunk Jézus előtt meghajló, imádkozó alakokat, de ott vannak az acsarkodók, az öklüket rázok, a sötét tekintetű lefizetettek is. Egyik-másik kar lendületét akár éljenzésnek is érthetjük, másokét gyilkos indulatnak. Látunk lesütött szemű gyávákat, egyszerű kíváncsiskodókat, s olyanokat, akik riadtan és döbbenten sodródnak a hullámzó tömeggel. A hangoskodók, a felbéreltek látszanak erősebbnek. A tömegreakció ábrázolásával Munkácsy ismét asszociációk sorát indítja el a kép szemlélőjében. Az evangéliumokat olvasva Jézus körül sokszor látunk tömeget, amikor tanított, A „Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme a te fiad! Azután azt mondta a tanítványnak: íme a te anyád! Es attól az órától magához vette őt a tanítvány." {]n 19,26-27)