Várhelyi Ilona: Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt (Debrecen, 2009)

Jézus kereszthalála

„Mert a zsidók jeleket kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi azonban a keresztrefeszített Krisztust hirdetjük, ami ugyan a zsidóknak botrány, a pogányoknak pedig oktalanság; maguknak a meghívottaknak azonban, zsidóknak és görögöknek egyaránt, Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége, mert Isten oktalansága bölcsebb az embereknél, és Isten bölcsessége erösebb az embereknél. " (lKor 1,22-25) gondolkodói új megvilágításba helyezték ezt az örök emberi drámát: „Az igazi világosság, mely minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ általa lett, de a világ nem ismerte fel öt. Tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. " (Jn 1,10-11) Ezt az „ősmodern" gondolatot sejthetjük a Beteljesedett! kompozíciójában, amely kettősségével az életet, a halált, a szenvedést és a megdicsőülést, a kollektivizmust és az individualizmust együtt és egyszerre tárja elénk. Az egyén elmagányosodása és elidegenedése a XIX. század végének új, még csak csírázó gondolata. Jézus golgotai sorsában akár már ezt az elidegenedést is észrevehetnénk. Talán egy ilyen értelmezéshez is lehetne támpontokat találni, azonban egészen más irányba fordítják a szimbólumok azt a szemlélőt, aki a mű üzenetét keresi, vagy inkább választ arra, hogy mit jelent a mindenkori ember számára a Krisztus-esemény. A nagy mű szimbolikus tartalmi és formai elemei közül a legnyilvánvalóbbakat már a kortársak is felismerték, de — véleményem szerint - a leglényegesebbekről korábban senki nem beszélt. Ezek ugyanis a Bibliában is igen mélyen, a rejtettebb rétegekben és az összefüggésekben húzódnak meg. Hogy az ösztönösség és a tudatosság milyen arányban járult hozzá, hogy ezek a mély, bibliai „belső rímek" összevillanjanak a képen, azt ma már bizonyítékok híján nehéz lenne eldönteni. Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy a néző szimpátiáját Munkácsy a szenvedő Krisztus felé fordítja.