Várhelyi Ilona: Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt (Debrecen, 2009)

Jézus kereszthalála

Csak első látásra esik távol a Golgota a feltámadás témájától. Mégis, mintha feladta volna a művész a transzcendens valóság ábrázolásának igényét, és megelégedett volna a reális valósággal. Talán az a festészetben járatos szemlélő, aki maga elé tudja idézni pl. Gauguin Sárga Krisztusát, vagy akár H. Daumier vagy J. Ensor Krisztus-képeit, úgy gondolhatja, hogy Munkácsy elfordult a „liberális" felfogástól, és egy konzervatív „szentképfestészethez" pártolt. Vádolták is ilyesmivel! Az említett művészek ezekben az években valóban nem a teológián alapuló vallásos műveket alkottak, inkább a „passió humanitatis" antropomorf szemléletét alkalmazták. Jobban megfigyelve azonban észrevehetjük, hogy — bár Munkácsy sem a teológiai értelmezés pontosságára koncentrált, de a téma ábrázolásának sokszázados hagyománya iránti tisztelettel - megpróbálta a megjelenítés keleti és nyugati tapasztalatait ötvözni, és a formai kereteket a modern szociológiai és lélektani aspektusokkal felfrissíteni. így szemlélve már nem nehéz felfedezni a képen az individualizmus és kollektivizmus ellentmondását sem. A kompozíció szimbolikája A kollektív durvaságnak és értetlenségnek esik áldozatul Jézus, a nemes eszméket megtestesítő egyéniség. A menynyiség azonban csak látszólag győzi le a minőséget, hiszen az erkölcsi győzelem világossága átragyog a sötétségen. Ehhez a meggyőződéshez már a János-evangélium költői-filozófiai nyitánya is eljuttathatta Munkácsyt, de a kor