Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)
Szűcs Sándor írásai - 5. Néprajzi vonatkozások Bihar-vármegyében
Az ajtó mögét a szegletes, vagy kerek, alacsony asztalszék foglalja el. Mindössze 60-65 cm magas, karólábú régi bútordarab. Nyáron erről esznek; középre teszik, és karólábú gyalogszékeken ülik körül. A házajtó és a pitarajtó közötti sarokban van a falba vágott, vakablakszerű korsólyuk, melynek súrolt deszkáján egymás mellett áll a 2-3 cserépkorsó. Helyét nagyobb háztartásnál a korsószék vagy a tejes nevű, sajátos formájú régi bútorok foglalták el. A bolthajtáson cseréptányérok, tálak, kancsók, orrosok függnek szegre akasztva. A pitarból nyílik a nagyház és a kisház ajtaja. A nagyházban, amit tisztaháznak is neveznek, az otthoniak közül nem tartózkodik senki, csak a vendéget szokták ide betessékelni. Nyáron „besötétítik" az ablakokat, hogy a legyek meg ne óhajtsák a benn való lakást. Hűvös, sőt hideg van itt még kánikula idején is. A „ház földje" fel van mázolva feketére, vagy sárgafölddel. Az ágyak és az asztal alját fehérre szokás meszelni, mert ez állítólag szárazon tartja a földet. E meszelés szélét cakkosra húzzák, hogy díszesebb legyen. A szoba hátsó falát a kemencétől kezdve a két felvetett ágy takarja el. Az ágy fenekében szalmával keményre töltött súrgyé van, erre teszik a tollal töltött derékaljat, és leterítik fehér lepedővel. A 12-16 darab három kilós párnákat három-négy sorral rakják egymás fölé, és legfelülre kerül a 7-8 kilós dunyha. Az ágyterítőt kitoldják, s a toldat teríti az ágy tetejét, a terítő pedig az ágy elejét. Még a terítő fölé is tesznek legalább három párnát, melyeknek legszebben van kivarrva a huzata. Ezekbe az ágyakba csak vendégeket fektetnek, de legyen bár akármilyen dermesztő tél, ha fáznak benne, akkor már bizonyosan a hideg rázza őket. Az ajtóval szemközti falnál díszeleg a csipkés fehér terítővel leterített komót. Rajta tartják a vendéglátáskor használt edényeket, tányérokat, komaszilkéket, findzsákat, Fölötte néhány apró fénykép társaságában függ a tükör, falra akasztva. Azon igyekeznek, hogy éppen a mestergerenda alá kerüljön. Alsó kerete két szegre téve, felső része pedig egy görbe pocokszegre kötött madzagnál fogva előre hajlik. Háta mögött, nem eléggé ügyesen, megőrzeni való hivatalos írásokat rejteget, meg néhány avas kalendáriumot, melyek szörnyű históriáira minden télen sor kerül. Az ablakok alja a sarokra szabott tulipános két lóca jogos helye. Előttük áll az asztal, abrosszal leterítve. Középen kis tányérra borított pohár, mely a ráeső napfényben beragyogja a fehér falakat. A karólábú karszékek a felvetett ágyak előtt sorakoznak. Rendszerint az ajtó mögött és van még egy alacsonyra vetett ágy. Ennek a végénél jelölik ki a tulipános láda helyét. A kisház vagy lakóház berendezése lényegében ugyanolyan, mint a nagyházé. Nyáron csak hálásra mennek bele, tulajdonképpen télen lakják. Élete a kemence körül zajlik le. A földes házak hidegek, nyersek, azért játszik a kemence télidőn olyan nagy szerepet. Körülülik a padkát, amely sok esetben olyan magas, hogy a rajta ülő lába nem éri a földet. Hátukat a kemence oldalának vetik, lábuk alá gyalogszéket tesznek. Az öregek a kucikba kuporodnak fel, a sut pedig a gyerekhad telelője. A torkán tartják a szenes vasalót, s itt szokott elnyújtózkodni a lustálkodó macska. A kemence tetején szokás megszárítani az ázott ruhát, meg a kapcát. A sut fölötti fogasra akasztják a használatban forgó bundát és egyéb ruhadarabokat. Ugyancsak itt lóg fehér vászon tarisznyában a száraztészta is. A sut előtt rendszerint láda szokott állni, ócska ruhát tartanak benne. Ezt követi az ágy. Az ajtóval szemközti falhoz itt is komótot tesznek, fölibe tükröt akasztanak. A tükör alatt lóg az eladó kislánykori viaszbabája, nyakára hurkolt madzaggal akasztva egy szegre; de ő ezt nem bánja, mosolyogva tárja ki két karját. Az ablak alatti sarokban a két lóca és az asztal áll, a jellegzetes magyaros elrendezésben. Ezt kétségtelenül a két ablak hagyományos elhelyezési módja szülte. A végső ablakot eredetileg azért nem tehették (a vályog- és vertfalnál már tehették volna) szimmetrikusan a fal közepére, mert itt nyúlt fel a szelemenágas. A lóca után