Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)
Szűcs Sándor írásai - 25. Biharnagybajom határának régi vízrajza és a község kialakulása
1918 tavaszán szedték szét jól épült falát. A térségek közül néhány a malmok pusztulása után is gyülekező hely maradt, mivel ide fúratta a község az artézi és szivattyús kutakat. Az 1890-es évek óta vannak ilyenek. Azelőtt nagy mélységű ásott kutakból hordták az ivóvizet. Négy ilyen kút volt: a falu keleti szélén a Nagy-kút, délen a Rózsa-kút, most a vasúti állomás mellé eső Kiskút, a templom kertjében a Templom-kút. Mondhatjuk tehát, különösen a község természetszerűleg régibb belső területére vonatkoztatva, hogy annyi laponyagon, porongon épült, ahány tized van. E természetes felszíni alakulatok formája s a hozzá könnyen igazodó primitív kerítkezési forma: a nádfal és a gerágya határozta meg a tizedek alakját, legömbölyített sarkaikkal. Ahogyan töltögették a porongok környékét, úgy terjeszkedett széjjelebb-széjjelebb a tized, lassan szűkítve az utcákat. 38 Az utcák hálózatában a feljebb mondottak ellenére is van némi tervszerűség. Például: megtaláljuk itt is a csordahajtó utakat, miket a hajdan állattenyésztő magyar falvak jellegzetességeként Györffy István fedezett fel és mutatott ki több alföldi városnál. 39 Két, könyökben karhoz hasonló csordahajtó utunk van: az egyiket a Bakács B. u. és a Rákóczi utca, a másikat a Kossuth u. és a Deák Ferenc utca képezi. Formáját a földrajzi helyzet okolja meg, és részben históriai magyarázata van: a községet egyik oldalról a Gyalogér mosta, erre tehát alkalmas kijáró nem volt, a másik oldalt övező falukerítésen pedig, amit a török időkben palánkszerűen megerősítettek, csak az ellenség járásától félrébb eső déli és délkeleti részén hagytak sorompót. A hajtást tehát a Kossuth, illetőleg a Bakats B. utcán kezdték meg, s úgy terelték végig a növekvő csordát az egyre szélesedő hajlított úton. Az egyes falurészek és tizedek kialakulásának a sorrendjére nézve semmi bizonyos adatunk nincsen, valószerű feltevésekre, következtetésekre vagyunk utalva. Több helyen láthatjuk, hogy a tizedek formája, elhelyezkedése az ártéri sziget, illetőleg a különböző szintű árterek határvonalaihoz igazodik, sőt imitt-amott az udvarok rajza is árul el ilyesfélét. Ez a kép azonban a településnél követett - már előbb említett - eljárásból adódott. Azt bizonyosnak vehetjük, hogy a település magva az ártéri sziget volt és innen terjeszkedett a bekerített ártérre, de a tulajdonképpeni faluvá válás már ezt a területet is lakottan érhette, s így a belső tizedek kialakulása között nemigen van számba vehető idői elkülönülés. Lassabban fejlődhetett a község ÉK-i része a Gyalogér posványában. Alacsonyabb fekvésű részeit csak száradások után vehették birtokba. A vizeket innen ásott árokkal a Nagyfertőbe is vezették. Ugyancsak vizes volta miatt fokozatosan ülték meg a Sirályt is. Valószínűleg cigányok voltak az első lakói, róluk nevezték el az itteni Cigány-zugot, ahonnan az 1860-as években verték ki őket a mostani helyükre, a faluvégi vályogvető gödrök közé. Az ártéri szigetre építették a templomot is. Osváth írja, 4 " hogy a régi templom azon a helyen állott, ahol 1875-ben a Lápossy kovács udvara volt, vagyis mint utánjárással megtudtuk, a Kossuth- és a Baross utcák érintkezésénél, tehát a régi falu szélén, a folyás partján. Építkezések alkalmával sírokat találtak itt, ami azt bizonyítja, hogy a templom mellé temetkeztek. Az említett író szerint akkor még kivehetők voltak a templom nyomai. Ma is emlékeznek omladékszerű kis dombra, de arra nem, hogy valaha innen téglákat szedtek volna ki. Sárból vagy vertföldből készülhettek a régi falak. Temető volt azon a helyen is, ahol az Udvari út és a Mátyás utca között egy tágas udvart Telegdi-kertnek hívtak. Az itteni dombon a 60-as esztendőkből még emlékeznek pár besüppedt fejfára. Nem lehetetlen, hogy ezen a helyen Kisbajom temploma állott. 41 38 Ezt a jelenséget ma is megfigyelhetjük. 39 Györffy István: Az alföldi kcrlcsvárosok. Bp., 1926. - Hajdúböszörmény települése. Föld és Ember, VI. (1926). 4. sz. 40 L. i.m. 508.1. 41 Talán erre vonatkoztathatók Osváth (i.m. 508. 1.) azon sorai, mely szerint Pctncházyné azért építtetett a városban templomot, mert restellte, hogy Kisbajomba járjon templomba, súrlódás történvén közte és az ottani birlokosság közölt.
