Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)
Szűcs Sándor írásai - 25. Biharnagybajom határának régi vízrajza és a község kialakulása
Biharnagybajom határának régi vízrajza és a község kialakulása A községhatár-térképen feltűnő a sárréti helységek határának különösen zeg-zugos, kacskaringós vonala. Mintha lassú folyású alföldi folyók rajzai volnának! Valóban, ezeket a határokat régen vízerek jelölték. Ezelőtt a vadvíz, a mocsár tartotta uralma alatt ezt a földet. Összekuszált fonalak módjára ágaztak egymásba a kisebb-nagyobb erek, fokaikon, a mélyebb fekvésű területeken nagy tavakat, fertőket, laposokat, síkvizeket formáltak, éltettek. Lassan, csendesen folydogáltak; némelyiket jól figyelni kellett, vájjon folyik-e valóban, és merre vette irányát. Évente rendszerint inkább kétszer, mint egyszer áradás jött, ilyenkor aztán felgyorsult folyásuk, megtöltötték széles árterüket, növelték tavaikat, síkjaikat, kicsaptak. Sőt nem ritkán visszafele folytak, ha a Tisza nagy árja - amit a Hortobágy, 1 Mirhó, Zádor, Kakát, Mérges, Cina hoztak ide - szorította a Berettyóét. Ereink nagyobb része nem volt egyéb, mint a Berettyó kiágazása, vizüket a Sárrétje nyelte el. E rétség jóval több, mint 80.000 katasztrális hold kiterjedésével Udvari, Bajom, Rábé, Bakonszeg alatt kezdődött (Szerep már beletelepült a mocsárba) és átnyúlt Békésbe, Hajdúba, a Kunságba, majd Gyarmat, Darvas, Zsáka, Fúrta között a Keresztér, Bogárzó, Kengyel, Kenderes, Cseke, Mustó, Gyöngyös, Dózsa, Szúnyogos, Nyék és más erek medrén a Kis-Sárréttel volt kapcsolatban; innen oda ömlött az ár föle, onnan pedig ide hömpölygött. Bent a mocsárban, a mocsár szélén és a kanyargós erek könyökeinél lapultak meg az emberi telepek, melyeknek legcsendesebb életjelensége is magán viselte a topográfia bélyegét. Az emlékezet és a régi térképek tanúsága szerint számottevő, járhatóbb utak messzi elkerülték ezt a vidéket. 2 A csónak - sárréti nyelven: a hajó - volt a fő közlekedési eszköz, tengelyen bizony nem messzire mehettek, esők évadján még némelyik utcáról is kiszorult a szekér. De a kerekes hajó vallja meg igazában, milyen közlekedési viszonyok voltak itt! Hajó, fából fűrészelt kerekekkel, elébe lovat lehetett fogni; ha szárazra került, görgött, a sáron csúszott, a vízen meg úszott. így nem csoda, ha a rétségi falvak alig érintkeztek egymással és a külvilággal. Igen elkülönült, izolált életet éltek. 3 S e földrajzi elzártságban mindvégig fennmarad az ősi, primitív szellemi és anyagi kultúra, kiegyensúlyozott, lassú fejlődésben. 4 Kívül azonban iramlott az élet, és nem lett jó tovább az ősi mód. Szükségét látták e terület gazdaságosabb kihasználásának is, mit mocsárlecsapolással, folyószabályozással véltek elérhetőnek. A sárréti embernek legföljebb századok múltán ha jutott volna ilyesmi az eszébe. Az érdekelt vármegyék, hatóságok bizottságokat küldtek ki, szabályozási terveket készítettek, gáthányáshoz, kanálisásáshoz láttak. A lakosság, mivel egész életberendezkedése e földrajzi adottságokhoz igazodott, általa formálódott, nem nézte jó szemmel a vízapasztó munkát, és nem volt rest tenni ellene. Emiatt rettentő sok a panasz. „A gátokat rész szerént az ilyettén intézetek iránt még érzéketlen lakosok, nagyobb részint pedig a szilaj indulatú pásztorok több ízben elvágják" - olvassuk egy korabeli írásban. 5 „Ha az ártalmas férgeket 1 1 Joh. Math. Korabinsky Alias Rcgni Hungáriáé Portabilis, (Wien) ezért nevezi igy a Sárrólct: Hortobágycr Morast. 2 Görög-Márton: Magyar Atlas, 1801-1811. - Bcudant, Francois Voyage mincralogique et geologiquecn Hongrie. Paris, 1822. 4. k. - Strasscnkarlc des Koenigreches Ungarn, 1932. 3 Mini az öregek vallják, voll idő, amikor Bajomban éhség uralkodóit, pedig Gyarmaton megdohosodott a búza a veremben. Későn tudták meg. 4 Boszorkányok, fáluzó láltosok, kuruzslók, rétészkedes, réti pásztorkodás 5 „Fő jelentés az 1833. esztendőben a Körösök, Berettyó... körül... eszközölt rendezési munkáról.,. Kézirat a debreceni Egyetemi Földrajzi Intézel könyvtárban. E. 594. sz.
