Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)
Szűcs Sándor írásai - 18. Veszettorvosok a Nagysárréten
Bajom város egyik jegyzőkönyvtöredékéből némileg már többet megtudunk a veszettorvos mivoltáról. 1806-ban egy tanúvallatás során Bagoly Sándor gulyásbojtár ezeket mondta: „Szerepről kihíván ör. Gali András uramat, hogy a marhákat nézné meg. Mindjárt közé mené a marháknak, de mit tett vélek, nem tudhatom, mivel mink szélen álltunk. Váradi uram tehene nem ment a Gazosnak. Baja volt, azért üttette le. Az is hallottam, amikor azt mondta Gali András uram Váradi uramnak, hogy egyet se vágjék felém, mert megveszejtem, úgy szalasztóm el." - Ezen vallomásból kivehető, hogy bár nem látta a tanú, de sejtette (talán régebbi tapasztalata alapján), hogy Gali uram a gulya közt a gyanús teheneket a maga módja szerint orvosi elbánásban részesítette. A Gazos felé pedig, valószínűleg, mint általa kijelölt irányban próbaként terelte a gulyát, hogy a beteg állat a többi közül valamiképp kiváljék. így választódott ki Váradi uramé, amelyiket aztán agyon is üttetett. A kárvallott gazda fenyegetőzésére mondott szavai azon a néphiedelmen alapulnak, hogy a veszettorvos nemcsak gyógyítani tud, hanem veszteni is. 1 Az öreg Zagyva juhász valamikor gyerkőc-bojtár korában kevés időt szeghalmi földön töltött. Gazdája, egy vén számadó szintén veszettorvos hírében állott, és értette is jól ezt a mesterséget. Görbehátú, vastagszemöldökü, vékonybajszú kis ember volt. Lassan mozgott, mégis többet ért a legfürgébb bojtárfickónál is. A szűre ujjában mindig ott hurcolt egy fából faragott katuját, annyicska volt, mint egy zsoltár. Ebben őrizte a tudományát. Tolós fekete fedele olyan fortélyos zárral járt, hogy senki sem tudta kinyitni, csak ő maga. - Jól emlékezett rá az öreg Zagyva, hogy a tudományos számadóhoz egyszer egy fiút hoztak, akinek a bal lábszárán a vastaghúst kapta meg valami veszett kutya. Az öreg csak jól végignézett rajta, és azután ennyit mondott: „Menjenek nyugodtan haza, nem lesz ennek a gyereknek kutyabaja se!" Mert vannak olyan emberek - magyarázta az öreg Zagyva akiknek nem árt a veszettkutya-harapás. Az ilyeneket azonban csak az orvos ismeri fel. Másszor meg az történt velük, hogy amint csendesen heverészgettek a nyáj mellett a gyepen, az öreg számadó hirtelen felugrik. „Te, Ferke - azt mondja a nagyobbik bojtárnak - amoda nyargal egy veszett kutya, éppen erre tart. Kitelt mán ennek az ideje. Én majd megállítom, te meg kerülj mögé és üsd le." Csakugyan, egyenest nekik rontott a nagy fehér eb, de mikor az öreg elébe állott és felemelte a karját, rögtön megtorpant. Ferke pedig egy rámért csapással széjjel ütötte a fejét. Szalmára lökték a dögöt és elégették. Az öreg Zagyva nemrég még őrzött egy használatból kikopott ócska szaru-sótartót, annak az oldalán szépen meg van örökítve ez a jelenet. Annak a gazdának, akinek a juhait őrizték, volt egy hetyke kocsisa. Tréfából Veresszeges Miskának hívták, mert ugyancsak kikapós, nagyvérű fattyú volt. Minduntalan figurázott a panukás öreg számadóival, aki magas süvegével is elsétálhatott a hóna alatt. Egy alkalommal aztán azt mondta neki: „Na Miska, ha veszhetnél, hát vesszél meg!" Ez pénteki napon történt. Vasárnap a Szeles csárdában (most malom áll a helyén) dühöngeni kezdett Miska. Másként nem bírtak vele a legények, hanem ajtót hajítottak rá, úgy nyomták le. Hétfőn meg már koporsóba tették. Veszettorvos volt az öreg Bagosi is, Sápon. A 60-as, 70-es években szerepeigetett s már csak éltes emberek emlegetik egynémely viselt dolgait. Azt mondják, hogy mint unoka örökölte a tudományt a nagyapjától. Ő azonban már nem hagyományozhatta tovább, mert a halálos ágyon seprűnyelet adtak a kezébe. Neki is volt egy fából faragott kis katujája, amit 1 Ezt ugyan karcagi Orvos Nagy Péter, a XVIII. század derekán élt himeves vcszettorvos saját szájavallásával cáfolta meg. Elckcsné arra kérte, hogy vésztőt adjon az urának, mire ő így válaszolt: „Gyógyítani tudok, de veszteni nem." (Györffy István egyik tanulmányának adata, Elhn, 1937. 133.1.) • Bajomi öreg Éles László azonban így szólt, mikor ezt említettem neki. „Igen ám, csakhogy az ilyenek némelykor eltagadják, amit tudnak". Es rögtön mondott is nem egy-két példát. A néphit elől nem lehet megmenekülni.
