Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)
Szűcs Sándor írásai - 16. Sárréti pásztorszállások a múlt évszázadban
A füzesgyarmati határban az Akasztóhalom- és az Ösvényhalomnál tud telelőhelyet az emlékezet. Nyéki József és Kondás Kis János rétjárók elbeszélései után maradt fenn, hogy a két halom közén, az érparton volt a telelő. A jószágnak nádkarámja volt, meg zsombékból rakott, szénatetejű okolja. A mendemonda szerint itt fogta el Szarka Sándor gyarmati csendbiztos a kunyhóban, a pásztorok közt telelő Orbán Gábor szerepi betyárt, az 50-es vagy 60-as években. Szilasinak, a híres sárréti gulyásnak, a szerepi határ máig Szilasizug néven ismert részében volt a szállása. Bajomban lakó Váradi Lajos, akinek nagyapja, apja és ő maga is réti méhész volt, már mint gyermek végigbolyongta a rétet. Emlékezett rá, hogy a 60-as esztendők utolján a Kárászosban járva, valami szákkáment pásztori nádépítmények tövében lepihentek. Beszélgetés során azt mondta neki az apja: „Na fiam, ez volt Szilasi szállása." Ez utóbbi adatok a szállás földrajzi elhelyezkedésére mutatnak rá: minden esetben folyó vagy ér mellett találjuk. A rétből való kijjebb húzódás, a faluhoz közelebb telepedés másodlagos kései jelenség, ami a gazdálkodási mód fejlődésével függ össze. A szállásról teljesebb képet alkothatunk magunknak a sárrétudvari Víg Sámuel régi juhász ember elbeszéléséből. 1832-ben született, apái szintén pásztorok voltak s gyermekkorától fogva a réti világban élt. Utolsó esztendeiben elbeszélgetett emlékeiről. Sokszor járt a már említett Kemény szigeten. Volt ott egy ócska szállás, oda szokták vinni apjáéknak a kenyeret, élelmet. Bevárták, míg valahonnan a réti állásról érte jött a bojtár, azután fordultak vissza. Idézem, amit erről a szállásról mondott: „Olyan 12 esztendős forma fickó voltam. Nagy István bátyámmal vittük idesapáméknak a tarisznyát Keménybe. Ott volt ni a hajója a kertalján. Beleültünk, oszt löktük a csáklyával. Nincs mán olyan derék karám sehol. Hogy milyen volt? így néztünk a tetejébe ni, mint a toronyba. Avult volt mán, de azért még bírta. Hej, időnek ültették azt! Nagy kereksége volt. Befogadott volna egy mostani nagyvásárt. Kellett is. Az időhöz képpest fordulhatott benne a gulya. Még meg ráadásul gerággya volt benne, végig a közepén. Tartaléknak, ha északról jön az idő. Felmásztunk rá, messze láttunk túl Monostoron. Olyan volt mán az alja, majd mint a föld. Volt gané, mindétig villázták rá. Saroglyázták a hegyébe. Ahogy itt volt a kapu, tőle megint egy nádfal a szénázó elébe. Ezt is jól kitoldták gerágyával. Hő, laktak benne: töviskesdisznó, poc. Színt is abból hánytak, dudvából. Benn a gerágya végéhez. Hogy legyek valami oltalma a hornyuknak. Télire tetejét csináltak szénából, egy vendégoldallal berekesztették az elejét, oszt pakkba volt. Azt is ehhez kötötték, akit fejtek tehenet. Volt olyan tél, hogy északnak a karámmal egyezett a fúvás. Igen ám, de a fal tövén megfeküdt a jószág a nagy aljban, másik csapat megintelen a gerágya megett! Oszt nem volt semmi baj. Hallottam idesapámtul. Majd ótán láttam is. Emerről meg a szárnyadék taréjáig ért a hó. Rámehettek. Még a bikát is megbírta. Ott begyeskedett előtte a nagy kani kunyhó. Jó hűvös volt, elheverésztem benne, míg jött Tubu Laji. Télen, mikor mán oszt feljöttek, itt főzték a húst idesapámék. A húst meg a halat. A jég alatt vészük volt a Berettyóban, osztán csak meregették. Eljártak a Címeresbe, Szalmazugba. Meg osztán a szénázón volt a jószág. Karám nélkül hazaszorultak volna. Mert, hő, odakinn a farkas volt a szomszéd meg a szomszédasszony! Éjszakára a kapuba állt valaki. Az volt a kapu, meg rajta a zár. Meg a komondorok. Tüzelgetett. Még ezelőtt így éltek a pásztorok, ha a tél beállt. A nagy kunyhóban. A karám, a szárnyadék meg a kazlak, boglyák. Még a szél se érte tőle őket." Hozzávéve az öreg juhász ezen elbeszéléséhez részletező kérdésekre adott magyarázatait, rajzban rekonstruálva mutatjuk be a keményszigeti szállást. E szállás karámjához hasonló, tőle csupán egy-két részletében eltérő karámot mutat be Györffy a túrkevei Ecseg-pusztáról.
