Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)
Szűcs Sándor írásai - 16. Sárréti pásztorszállások a múlt évszázadban
a fáit tüzelgette Tőke Bálint. A bárándi nótárius azonban bizonyosan hallomás után írta hevenyészve feljegyzését, nem említ ilyen építményt, pedig ha felébe hordta a szél a kazlakat, ennek a tetejével is elszaladhatott. A bárándi jegyzőkönyvben előforduló „kunok szállása" voltaképpen helynév. A sárrétudvariak ma is használják. Némelyek szerint azonos az Ökröshalommal, amelyet Udvari fölött az Eszteróér egyik könyökhajlásánál feltüntet a hetvenötezres térkép. Mások a magas érpárt halom felőli végét nevezik így. Az Ökrösgát, Fenegát, Gyilkosvölgy vannak a közelében. - Hagyományos szálláshely lehetett. Neve magyarázatául csupán annyit említ a monda, hogy „kunok laktak ott". De hogy mikor és miféle kunok? - azt még a maga mondai módján se határozza meg. Gondolhatunk arra, hogy a török-időkben a Nagykunság valamelyik pusztulásakor 1 kun pásztorok szállhattak ide, elhajtott jószágaikkal. A hely, úgy tetszik, pásztori szemmel van kiválasztva. Szintén az Eszteró partján, a Kunokszállásától 3 km-rel lejjebb találjuk a Poroshalmot, mely neve után ítélve ugyancsak pásztori telephely lehetett. Mint pásztortanya maradt meg a nép emlékezetében a Csarnalaponyag is. Szigetként emelkedett ki a Szerep és Udvari közé felnyúló Csama nevű, náddal benőtt, zsombékos területből, amelyet a Tamásderék és a Tamásfok kapcsolt össze a réttel, a Csarnafoka pedig a Kertaljaérből vezette rá a vizet. Sárrétudvariban az öreg Nagy Jakab gyermeksége idején hallotta mesélgető pásztorféle emberektől, milyen nagy kerek kunyhó állott ennek a tetején, és milyen élet folyt körülötte. A nád, víz övezte laponyagon csak a pásztorok jártak. Hússal éltek, futó betyárokat rejtegettek. Szívós csörmőből tüzet raktak s annak füstjében feküdt a gulya, mert naplementével a nádasból szárnyra kelt a rengeteg szúnyog. - Mikor itt a Kendecsatornát ásták, D. Csák Sándor 88 esztendős bajomi lakos egy ácsorgó öreg csősszel beszélgetett. Elmondta az öreg, hogy fiatal legény korában bojtárkodott ezen a részen. A Tamásfokánál lejártak a gulyával a Sárrétjébe a porongokra, egészen a Földlápig. Télire feljöttek a falu alá, a Kertalja partjára. Ott teleltettek a Csalánoshalómnál kaszált szénán. De ilyenkor már kevés jószág volt a gulyában, mert sokat hazavittek. - E szállás helyét a Kertaljaér könyökhajlása és a Csarnafoka közt levő magasabb térszínen gondolhatjuk. Mellette szól az is, hogy idős emberek kerek gödörre emlékeznek itt, amelyről úgy tudják, kunyhó helye volt. A Csarnalaponyagon inkább állás lehetett. De a kettő között idői kapcsolatra, természetesen alaptalanul következtetnénk. Ehhez hasonlóan, egymás közelében levő két pásztortanyahelyről a bajomiak is tudnak. Az öreg Demjén János beszélte, hogy mint bojtár (kb. a 60-as évek elején) a már említett Nagyporoshalom alján teleltek a gulyával. Földbeásott, földdel körülhányt hegyes nádkunyhóban laktak. - Egy másik telelőhely a faluhoz közelebb eső Szarvastóér mellett egy földháton volt. (Ahol most a Legeltetési Társulat üszőtelepe van.) Az előbbinél régebbi időben használhatták. A 83 esztendős Gál Balázs nála idősebbektől hallotta ezelőtt, hogy a pásztorok léket vágtak a befagyott Szarvastóéren, s jég alól ivott a gulya. Földesi Sándor kertcsősz, aki fiatalabb éveiben pásztorkodott, kb. a 80-as évek elején még megfigyelhette a nagy kerek karám nyomait. A kunyhó behúzott, már egészen begyepesedett gödrében áskálgatva, középen égett földet és hamut találtak. Ott volt a tűzhely. Vas kutyaörvet és jégpatkót is leltek a gödörben. Majd pedig az ökörgulyás csinált erre a helyre pár lépésnyi főzőkarámot. 4 3 Györlly Isivin: id. mű. (A fulás) 4 Puszlákon, rétségekben hogyan öröklödnek századokon keresztül a pásztori tanyahelyek, ennek példáiról még szólunk más alkalommal.
