Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)

Szűcs Sándor írásai - 15. A nagysárréti juhászat

szöszmadzagot húzgálnak közte. Nagyobb birkán üt ki a büdössántaság. Az ilyennek a könne töredezett (esetleg elhajítja a papucsát), köze pállott. Erre a célra szolgáló bicskával megfaragják és leöntik a kékkővel, sósavból és borecetből készült folyadékkal. Ha a birka nagyon prüszköl, akkor tudni való, hogy motoz van a fejében. A szarvas birkának szokott lenni a szarva alatt. Bár mások szerint a suta fejében is lehet, addig prüszköl, míg az orrán keresztül kiesik az íznyi bogár: a motoz. A lépfenés birkát megerelik, eret vágnak rajta. Ez azonban nemigen segít. A kergeséget (kábaságot) operálja a juhász. A kerge birka egy helyben forog, és a homloka puha. E puha részről lenyírják a szőrt, a bőrt felmetszik éles bicskával, és miután kékkővel való bedörzsölés által a vérzést elállították, gombos végűre faragott vékony faszilánkkal óvatosan kiveszik az alatta lévő kis hólyagot. Ezután tiszta fehér ruhából vattát (rostot) tépnek, ráteszik a sebre, beborítják posztó vagy szűrdarabbal, és ezt a szőrhöz varrják. így nem megy piszok a sebbe. Öreg Orbán András bajomi juhász olyan ügyesen operál, hogy egyetlen birka sem pusztult el kergeségben a nyájából. Igaz, hogy a juh, a birka nagy gondozást kíván, de a pásztorok közül mindig is a juhász kapta a legjobb bért. A takarékos juhász megszedte magát, maga is juhosgazda volt. Terménnyel, pénzzel, báránnyal fizették; ezenkívül birkatartása volt; gúnya-pénzt kapott, bocskor-pénzt; de még só, túró, szalonna is járt neki. Ma 700 darab birkából álló nyáj őrzéséért kap egy esztendőre: 22 q búzát, 30 kg szalonnát, 30 kg főzeléket, 30 kg sót, két szekér szalmát, minden 100 birka után 5 bárányt és 5 birkateleltetést. A mostani juhászok nagyobb része a régi juhász-famíliákból származott. így pl. a bajomi Gálok, Györfiek, Vesszősök, Zagyvák; az udvari Orbánok, Vígek, stb. Az utóbbi pár évtizedben elhalt Víg Sámuel, Vesszős Miklós, Juhász Csák Márton és testvérje, István életük egész folyásában még a régi betyáros juhászok követői voltak. A családi hagyománynak tehát nagy része van abban, hogy a sárréti pásztorok között a juhász az, akinek mind külső magatartásán, öltözetén, mind pedig gondolkodásmódján leginkább meglátszik pásztori volta. Juhászaink gúnyájában

2 három régi darab van: a szűr, bunda és kalap. A gúnya a felső ruházat összefoglaló neve. Ezelőtt az inget, gatyát - többnyire télen is abban járván egyáltalában nem tekintették alsó ruhának. Nyakas szűrt viseltek. Az ujja be van varrva és apró tárgyak, miegymás tartására szolgál. Ha csak meleg nincs, már a nyakukba csatolják. Esőben fejükre hajtják a gallérját. A téli hidegek közeledtén a bundát veszik elő. A fehéret kedvelik. A fekete ún. bakar bundának már nincs ilyen nagy becsülete. A szép nagy bundának felhajtják az alját és a belsejéhez varrott bőrgombokhoz kötik. Ez a felkötött bunda. A szűr ujjában hordott tárgyakat a bundaaljba szokták átrakni. A jó bundáról azt vallják, hogy a kinn járó ember háza. A széles és lehajtott karimájú juhászkalaphoz a fiatalabbak már kezdenek hűtlenek lenni. A juhász egyetlen kezebelije (és címere) a kampó. Botja somfából van, kampóját pedig vasból vagy rézből csinálják a kovácsok. Ez kígyót ábrázol, kunkorája közepére esik a kígyó feje s a vasból levőknek rézből, emezeknek pedig vasból szemük is van. A kampónak sok hasznát veszi a juhász: tereli vele a nyájat, evvel fogja ki a birkát, álldogálás közben erre támaszkodik, sőt rá is ül, olyanformán, hogy lába között hátranyújtva földnek veti, elől pedig két kézzel megragadja. A sárréti nagy juhászat tehát a földrajzi viszonyok függvénye volt; az 1860-as években bekövetkezett vízszabályozásokkal megindult végső pusztulása. E pásztori foglalkozás élő ősi emlékeinek halálát pedig a birkatenyésztésre való áttérés siettette. 2 A gúnya a felső ruházat összefoglaló neve. EzelőlI az inget, gatyát - többnyire télen is abban járván - egyáltalában nem tekintettek alsó ruhának.