Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)

Szűcs Sándor írásai - 11. A gyékény feldolgozása és eszközei a biharmegyei Sárréten

A szövés módját tekintve, két féle lehet a szüttgyíkíny: parasztos és tűkörös. A parasztos szövési módja abban áll, hogy a kezdő oldalon a gyékényszálat felváltva, egyszer az in első, másszor a második sodringja alatt veszik fel. Tűkörös szövésnél a gyékényszálakat mindaddig az első sodring alatt veszik fel, míg a gyékényszövet kb. két arasznyi széles nem lesz, ekkor váltanak, vagyis hét, nyolc szálával felváltva második, illetve első sodring alatt veszik fel, s így szőnek kb. szintén két arasznyi szélességben; azután ismét az előbbi módon kezdik. így tehát a tükrös gyékény kettősmintájú lesz: csíkos és mintás. Díszesebb, mint a parasztos, de nem olyan tartós. Az öt rőfös gyékényeket parasztosra szövik. A rendes kosár tíz liternyi űrtartalmú, a félkosár, mint a neve is elárulja, felényi. Annak is, ennek is sodringból akasztót húz az oldalába a kosárkötő. A talpalló a legegyszerűbb készítmény. Leggyakrabban ovális alakú, de van szegletes is, esetleg rács dísszel a négy sarkán. Annyi gyékény szükséges hozzá, mint a kosárhoz. Ajtóküszöbre lábtörlőnek használják. A kovászszarasztót a háziasszonyok köttetik. Nagy feneke van, és csak négy karima magasságú széle. Erre terítik ki száradni a kenyér-kovászt. Mikor nincs használatban, a kamarában falra akasztva függ. Ez egyszerű, de társa, a kovásztartó már ráccsal ékeskedik. Ez szükséges dísze, rajta keresztül szabad levegő éri a száraz kovászt. Hozzá hasonló a kenyérkosár, de jóval nagyobb, hogy egy kenyér s mellette a kés kényelmesen elférjen benne. Falusi házakban a tulipános ládán, vagy a lóca végén a helye. A tyúkültető kosár és a ruháskosár kötéséhez sok gyékény kell, és ezért csak megrendelésre kötik, mert egyébként nem adnák meg az árát. Fülét nem külön kötik hozzá, hanem két-három felső karimát eresztenek meg neki. A gyékényszatyor különösen a háború óta igen leterjedt, közkedveltségben részesül. Régen ezt is szőtték, ma kötik. A finomabb selymeletlen bélből készül, körül a szélén rácsdísszel. A túlságosan cifra, nem célszerű, sárréti gyékényező kezéből nem is igen kerül ki ilyen: Kupujkót vagy tojástartót ügyesebb munkás köt. Fedelére, mely hosszú sodring akasztóján húzható, bojtot illeszt. A háború idején a nagy lábbeli szükség kedvezett a gyékénycipő, mamusz elterjedésének, mely ma is felkapott falusi viselet. Ez ismertebb készítményeken kívül kötnek evőeszköztartót, kézimunkakosarat, pipatartót és más hasonló használati tárgyakat, melyekhez a gyékény megfelelő anyag lehet. E házi ipar díszítésekben, díszítésformákban szegénynek mondható. Erre nem alkalmas anyag a gyékény, idegen anyagokkal való keverése pedig (pl. gyékénymamusz pamut bojttal) ízléstelen. Készítményeik célszerű, mindennapi használati tárgyak, és éppen ezért felcifrázásuk rovásukra esne. Főként két díszítést alkalmaznak mértékletességgel és a maga helyén: a bojtot és a rácsot. De legszebb dísze e készítményeknek a szép, gondos kötés és ízléses forma. 5. Értékesítés A sárréti gyékényező mindig úgy értékesítette készítményeit, „ahogy tudta". Régente a bajomiak gyékényükkel, kosarukkal a „kiskút"-nál felpakolóztak a hajóra, és ki se szállottak belőle Kévéig,

31 onnan meg ki szekérrel, ki gyalog tovább. Amióta a rét kiszáradt, és a hajó megfeneklett, és bekerült a szinbe, hol némán kesereg hajdani emlékein, már innen viszik a készítményeket, ki szekérrel, ki gyalog tovább. De helyben is akad vevője, kivéve az utóbbi esztendőket, amióta a kereskedők nemigen foglalkoznak vele. 31 Bajomban a község nyugati részén mais létezik még ez a kis-kúl