Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)

Szűcs Sándor írásai - 11. A gyékény feldolgozása és eszközei a biharmegyei Sárréten

Ezelőtt voltak „gyékényes zsidók", szatócsok, akik a boltjukból elhordott fűszerekért (só, kevés cukor, ecet, paprika, bors kell csak a szegény házhoz) gyékényt fogadtak el, meg ezen felül is vásárolták. Az ezeknek adott gyékényt bálozták, vagyis öt rőfösből 3, negyedfél rőfösből 5, hacurából 10 darabot henger alakban egymásba hajtogattak, néhány helyen sodringgal összeöltve, hogy szét ne hulljanak. Mindig volt egy-két helybeli „gyékénykofa" is, akik szekereken hordták a készítményeket távolabbi országos vásárokba. Vidéki „gyékényszedők" is fel-felkeresik a gyékényes házakat. Aki nem akarja ezeknek adni az áruját, jobb vásárra számítva, az 10-15 kosarat, néhány talpailót összefűz, vállára veszi, és elindul a környékbeli falvakba, ahol nem foglalkoznak gyékénymunkával, és ott próbálja eladni. Többnyire cserekereskedés ez; lisztet, szalonnát kap a „kosaras ember". Szívesebben is veszi, mint a pénzt, mert ilyenformán a magyar gazdaasszony adakozó kedve folytán jobban meg van fizetve, mint a „kiolvasott" pénzzel. Télen, ha jó út van, gyalogszánra rakja a kosarakat, és húzza maga után. Beszól az udvarokra, kínálván árúját. Kiabálni nem szeret, azt tartja, hogy nem hozzá illő. Újabban néhányan társulnak, és fogadott szekeressel bejárják a Hajdúságot, a Nyírséget, főként krumplit, paszulyt hozva a gyékényért, kosárért. Tíz, tizenkét napig odavannak, s a kereset bizony nagyon sovány, jó, ha rá nem fizetnek. A gyékénykészítmények ára nagyon változó volt a múltban is, sokkal inkább az ma. Fél századdal ezelőtt még annyit jövedelmezett a gyékény szövés, kötés, hogy ha a kenyérnekvalót megkeresték a mezei munkával, nyolctagú család ősztől tavaszi nyílásig teljesen fedezhette belőle kiadásait, könyvekre, írószerekre is jutott az iskolás gyermekeknek, az adót is ebből fizette ki az egy házas, udvaros ember. Sőt még hízóra, malacra is telt belőle. Azóta sokat változtak a viszonyok még a gyékényes ember szempontjából is, akit még a szebb jövő reménye sem biztathat; egyre kevesebb szükség van a munkájára. A gyékényesek emlékezése szerint 1906-07-ben a fontosabb készítmények árai a következők voltak: hacura 10 kr szegletes talpalló 15 kr negyedfél rőfös 50 kr kovászszárasztó 1 frt öt rőfös 2 frt 50 kr tyúkültető 25 kr kosár 8 kr kenyérkosár 80 kr félkosár 5 kr kupujkó 40 kr talpalló 8 kr szatyor 50 kr Mai (1930-as) árak a következők: hacurát most nem szőnek negyedfél rőfös 70-80 f talpalló 25 f öt rőfös 3 p kovászszárasztó 1 p kosár 20-25 f tyúkültető 50 f félkosár 15 f kenyérkosár 1,50 p szatyor 1 p A mostani áraknak csak a számbeli értéke nagyobb, mint a régieknek, de a valódi kisebb, és még ez sem állandó, a csekély kereset miatt leesőben van. A munkadíjat alig, vagy sok esetben nem fedezi. S hogy mégis vannak, akik gyékénymunkával foglalkoznak, annak oka a fentebb említett községek lakóinak szorgalmában és a téli mezőgazdasági munkahiányban található meg. E két ellentét tartja fenn és élteti még itt e régi házi ipart.