Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)
Szűcs Sándor írásai - 11. A gyékény feldolgozása és eszközei a biharmegyei Sárréten
A kévékbe kötözött gyékényt, a kívísgyíkínyt kúpba rakják. A kúpot úgy rakják, hogy három kévét egymás mellé állítanak, és összekötik, a többi kévéket köréjük támasztgatják, és az egészet hosszú gyékény kötéllel körülcsavarják. Ezután egy kévét csak a farkánál kötnek meg s a kúp csúcsára téve, pèlerin módjára beterítik vele: ez a kalap, amit szintén lekötöznek. A kúp olyan, mint a kerek kunnyó. Egy kúpba három kereszt gyékényt szoktak rakni. Egy keresztbe 18 kévét számítanak. A „kereszt gyíkíny" sajátságos elnevezés. Külön csomóként soha nem szerepel. Leginkább eladás, vagy osztozkodás alkalmával használják ezt az elnevezést - a kéve, mint alapegység után - mennyiség jelölésére. Ilyen alkalmakkor viszont a kúp nem szerepel. Kétségtelen, hogy nevét a szintén 18 kévéből álló - és a névnek formájában is megfelelő - búzakereszttől kapta. A kúpozott gyékény védve van a rossz időjárástól. Jól el van készítve, szél össze nem döntheti, eső bele nem csoroghat, lefolyik az oldalán. így várja a szekereseket, akik majd hazaszállítják. Bizony a gyékény vágó sem bánja már, ha hazafele kell fordítani a szekere rúdját. Rendszerint 5-6 hétig szokott tartani a vágás; ennyi idő szükséges hozzá, hogy egy hosszú télre való gyékényt „gözülhessen" magának. Ezt az időt jórészt vízben tölti, a maga főztyit eszi, vizes vágóruháját gazból, gyúnyából hevenyészett nyughelyébe maga alá teszi éjszakára, hogy reggel olyan-amilyen szárazon, és ne hidegen vegye fel. Hazatérése előtt azonban még számot vet magával és feleivel. Megejtik a vállalkozónak járó rész kiolvasását, mely legtöbb esetben az ötbül kettő alapján történik. A szekeres is elkéri fuvarba a gyékény harmadát. Ami marad, az a részesvágóé. A jobbik esetet véve, nem több ez 110-115 kéve gyékénynél. A gyékény hazaszállítására csak abban az esetben veszik igénybe a vasutat, ha a tengelyen való szállítás sokkal költségesebb volna. „Túrán errül tengelyen hozzák a gyíkínyt" - mint mondják. A szekeres sohasem vidéki, mindig a részesvágó falujába való. A gyíkínyfuvart nem minden szekeres ember vállalja; a lovaknak is ad húznivalót, ezenkívül érteni is kell hozzá. Indulás előtt a szekeres körülnézi a szekerét: nincs-e valami baja, hibája, nem lóg-e a keréken a ráfi Lova lábára új patkót veret, ha gyenge, kopott már a rajta levő. Tehát előre is kell fizetni a medve bőréért. A szekeret két vendígódallal, hat rakoncával és szekérkötőkötelekkel szerelik fel. Magának elesíget, lovának színát, abrakot visz a szekeres, mert a legrövidebb út is igénybe vesz másfél napot. 23 Több szekér megy együtt. A társasutazás különösen ajánlatos visszatérőben, mert nem ritkán egyik vagy másik ember szekerével baj történik: elakad, tengelyvégszeg kiesik, kötél szakad, rakonca eltörik, vagy más efféle. 24 Ilyenkor jó, ha emberek vannak jelen. A gyékény szekérre rakása úgy történik, hogy jobbról is, balról is három-három rakoncát a szekér alsövínyire és a vendígódalhoz támasztanak, a szekérderekat (a két oldal közét) telerakják farkával összefelé forgatott kévékkel; ezáltal a rakoncák alsövényre tett végét annyira leszorították, hogy így a szekér oldalán kívül eső, vendégoldalnak támasztott végére is rakhatnak kévéket. Fontos, hogy a kévék farokkal összefelé legyenek rakva, és kötelekkel a vendégoldalhoz kötve, mert különben lecsúsznak a szekérről. Ilyen módon egy szekérre rárakhatnak három kereszt gyékényt, vagyis 54 kévét. Többet nem érdemes, mert nehéz teri, kivált két ló után. Ha jó út van, eldöcög a szekér a dűlőúton, de esős időben földúton nehéz vontatni, műúton mennek, még ha kerülő is. Karaván módjára hat, hét szekér bandukol egymás után. 23 Ide legközelebbi rét, ahonnan gyékényt hordanak a „nádudvari Kosi" (Kösély) 24 Nem egyszer kivirágzik a vaskos bihari tréfa is: titokban egyik a másik szckérkötelét bicskával bevágja s az felútban elszakad, a kévék lehullanak. Lehet újra rakodni az országút közepén. Az ismeretlen tettes is buzgón segílkezik.
