Szűcs Sándor: A puszta utolsó krónikása (Túrkeve, 2003)
Szűcs Sándor írásai - 11. A gyékény feldolgozása és eszközei a biharmegyei Sárréten
Rendszerint egy hétre való elesíget szokott magával vinni a gyékényvágó ember. Mire ez elfogy, küldenek neki hazulról. Többnyire siheder fiú a küldönc, aki örömest vállalkozik, mert világot láthat. Az útra induló gyékényvágó a nyakába akasztott szeredásba másfél kiló szalonnát tesz, mellé sót, paprikát, borsot a főzéshez, egy szütyö (kis vászontarisznya) szárított lebbencs-tésztát, s az egészet egy kis üveg pálinkával teszi nehezebbé, hogy majd reggelenként egy-két pohárral ihasson belőle. A vállára vett gyíkínyvágó' 9 nyelére korcozott szájú fehér vászontarisznyát akaszt, mely önérzetesen domborodik a beleeresztett nyolc kilós magasra nőtt kenyértől. így aztán nem ijed meg a gyékényvágó a hirtelen éhhaláltól. Fröstökre megiszik pár pohár pálinkát, utána szalonnázik. Délebédje sem igen áll más fogásból: kenyér, szalonna, s ha alkalma van, vesz valami gyümölcsöt a közeli faluban. A markából eszik csak, nincs ideje főzéssel bajlódni. Tűzgyújtásra este kerül sor, ilyenkor szokott főzni vacsorára: tisztás kását, vagy kásás tisztát aszerint, hogy melyikből tesz bele többet, betyárost is készít, ami nem egyéb, mint tészta és krumpli házassága. Az ecetcibere 2 " már vékonyabb eledel, de azért erre is sor kerül, jólesik a szokatlan és rossz vízzel rongált gyomornak. Az ivóvíz miatt van a legtöbb baj. Az öregek közt többen vannak, akik csak lehajolnak, és ,jót húznak" a réti vízből, és „kutya bajok" sincs tőle. A fiatalabb nemzedék már finnyásabb gyomrú. Messze eljárnak artézi vízért. Ha olyan helyen vannak, nádcsőből készítenek lápi kutat. A rossz víztől rontott gyomrot borecettel vagy paprikás pálinkával kúrálják. A gyékény vágó az időjárás mostohasága ellen is védi magát, amennyire a körülmények erre módot nyújtanak neki. Mikor megérkeznek a tetthelyre ketten, hárman, esetleg többen társulnak és fedelíket, kunyhót eszkábálnak. Két ágast egymással szemben leásnak, ágaik között végigfektetnek egy vékonyabb faderekat, vagy erősebb, egyenes faágat szelemenfának, ehhez mindkét oldalon fedélfákat támasztanak és hozzákötözik, ezekre pedig keresztbe fektetett tetőfákat erősítenek. Készen a váz. Ezt berakják leveles náddal, vékony fűzfavesszővel vagy más alkalmatos anyaggal a tetőfákhoz korcolják, azután vastagon gyékényt borítanak rá, és ezt szintén lekötözik. Náddal, gyékénnyel csinálják be a kunnyó két végét is, szél enyhe felől ajtót hagyva rajta, amit többnyire pár kéve gyékénnyel szokás berakni. A girincre gyékényből szegist is rögtönöznek. Készen a kunyhó. Belvilága akkora, hogy készítőinek elesíge, gúnyája, hummija belefér, s ők maguk is benne alhatnak. Mikor ezzel végeztek, körülnézik a rétet, kikeresik a bukrot, vagyis azt a helyet, ahol legszebb, legsűrűbb a gyékény. Jó gyékény csak vízben terem, a szárazon, vagy pocsolyában álló kinnyába nőtt, rossz, kirges, tördelődzik, csak a piszka van. De a vízben termett gyékény sem egyforma. Feldolgozásra az a jó, amelyiknek hosszú dereka és rövid farka van, mert a farkat legfeljebb csak szűtt gyíkínybe lehet belehúzni, jó kosárkötésnél használhatatlan. A színe is határoz; az erősen barna színű és piszkos nem sokat ér, a szép fehér színű mogyorógyíkíny kapós. A puha, rövid derekú hatigyíkínyt szőni nem lehet, kosárkötésre sem való. Mikor a Sárrétjén termett, az idevaló fuvarosok szekérszámra hordták a váradi hegyekre, vették szőlőt kötözni. Hordók javításánál is hasznát veszik. A kőttgyíkíny, kangyíkíny csak tűzre való. Minden gyékényvágó keres magának bukrot, és másnap munkához öltözik. Felveszi a vászonnadrágot, szárát bokájánál megköti, lábára kapcát teker, felköti a bocskorát, belebúvik a kankóba, körül az alját beleköti a nadrágba. Ez a kötözködís azért szükséges, hogy a vízben 19 Emberének, szerszámjának egy a neve: gyíkínyvágó. Valamint szövő a gyékényszövő szerszám is, meg az is, aki sző. 20 Tálba kenyeret pirítanak, forró vízzel leöntik, cukrozzák, borsolják, ecetezik s hidegen eszik.
