P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban II. (Debrecen, 2003)
Feltételezett mezőtelegdi edények
Nem könnyű a helyzet egy gazdag díszítéssel ellátott tál esetében sem. Egészen keskeny karimája miatt már a formája is eltér az eddig látottaktól. Hasonlót Emődi János és Sipos József tárt fel Mezőtelegden fazekas selejtgödörből. 273 Különösen az egyik érdemel figyelmet, ennél a karima belső szélét hasonló széles csík hangsúlyozza. Az általuk feltárt töredékek között több peremrész is előkerült, amelyekről azt lehet megállapítani, hogy a telegdiek igen gazdagon díszítették a tálak szélét, egyszerű vonalak mellett csíkok és hullámvonal is gyakori, mint ahogyan ezen a tálon is látható. Az egyes díszítőelemekhez ugyancsak találunk hasonlókat. Egyrészt a karimát zsúfoltan betöltő féloldalas ágak és vonalak gyakoriak a töredékeken. Úgy tűnik, különösen a féloldalas ágakat kedvelték. Az öbölrészben lévő három tulipánnal koronázott ágak áthúzott szárait szintén látjuk egy töredéken. Itt külön említendő, hogy az ágak egy pontból indulnak, nincs külön végződésük. A szárak minden esetben vonalakkal áthúzottak. Ez gyakori a régies mintakincsben, de a töredékek között is van ilyen. Végül említjük a két alsó ág becsavarodó végét, amely a tordai edényeken is gyakori, de a töredékek szerint a telegdiek is szívesen alkalmazták. Az előbbiek alapján véljük úgy, hogy ez a tál nagy valószínűséggel mezőtelegdi fazekasok terméke 274 (196. kép). Feltételesen soroljuk ide a következő fekete szilkéket. Ezek mind a bihari részeken kerültek elő. A nagybányai szilkékkel kapcsolatban már szóltunk róluk, azonban felhívtuk a figyelmet, hogy a hasonlóság mellett különbségek is vannak közöttük. 275 A mezőtelegdi töredékek alapján egy csoportnál olyan díszítőelemeket fedeztünk fel, amelyekre támaszkodva feltételesen felvetjük esetleges itteni készítésűket. Az egyik szilkén három gránátalmából álló mintaelemet kapcsolnak össze fel és lehajló spirálisok. A spirális a mezőtelegdi edényeken nagy számban látható 276 (197. kép). Egy szilkén sokszirmú felülnézetben ábrázolt virág ül féloldalas ágakon. A virág kör alakú szirmai és közepének kettős megoldása a bokályokon látható 277 (198. kép). Használója úgy emlékezett, hogy Nagyvárad környékén készült. Ez erősítheti a mezőtelegdi készítést. A következő szilkén szabályos körökből alkotott hullámvonal a fődísz, amelyek közepe nem tölti ki teljesen a körvonalat. Ilyen megoldással a szalacsi kanta nyakán is találkoztunk 278 (199. kép). Bizonytalanságban vagyunk a következő szilkék esetében is, amelyek díszítménye kizárólag ecsettel készült. Ezek kisebb méretűek, arányaik eltérnek, kissé alacsonyabbak. Mindhárom jellegzetessége, hogy testük alsó részén igen sok fehér csík sorakozik, ennek következtében a vállukon futó koszorúminta nem kap akkora hangsúlyt, mint a bányai szilkéken. Mindhárom ugyancsak Bihar megyéből származik, ez szintén alátámaszthatja telegdi eredetűket 279 (200-201. kép), évszámmal ellátott a harmadik 280 (202. kép). 273 Emődi János -Sipos József 2002. 274 Ltsz.: Sz. 1906. 1456. átm.: 27 cm. 275 P. Szalay Emőke 2001. 146-147. 276 Ltsz.: V. 70. 146. 1. m.: 19 cm. 277 Ltsz.: V. 63. 79. 1. 15. m.: 19 cm. 278 Ltsz.: V. 73. 82.1. m.: 18,5 cm. 279 Ltsz.: V. 73. 102. 1. m.: 13 cm, használat helye: Nagyléta. V. 1941. 52. m.: 18 cm, használat helye: Zsáka-Furta. 280 Ltsz.: V. 69. 101. 1. m.: 12,1. Felirata: 1894. Komádiban használták.
