P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban II. (Debrecen, 2003)
Váradi kerámiák
szabályos rajzolatú nyolcágú csillagot emeljük ki, emellett egy kockázott közepű virág és egy csaknem kör alakú súlyos levél a bakonszegi kannára mutat. 244 A tökéletes formájú edényke magas mesterségbeli tudást árul el (273. kép). A sárga - zöld, esetleg barna színskálához további edényeket sorolhatunk. Az egyik kancsó nyakán és öblén váltakozó színű pikkelysor húzódik. Az öböl felső részén vízszintes mintacsík húzódik. Feltehető, hogy ez a hagyományhoz ragaszkodó elhelyezés az oka annak, hogy a mintaelemek között látható edényt fekve ábrázolta a mester. Különleges az edény öblén lévő vízszintesen elhelyezett fül 245 (274. kép). A másik edényen szintén sárga és zöld a hangsúlyos szín. Itt a szájperem alatt függőleges váltakozó színezésű vonalak láthatók. A díszítmény fő elemei csillagok, amelyek a domború edénytest felső részén helyezkednek el, közöttük pettyekből alakított rozetták. A díszítményt alul váltakozó színezésű sáv zárja le. A fülön az előbbiekhez hasonló vonalkázás 246 (275. kép). Az edények korát illetően semmilyen támpontunk nincs, így csupán feltételezzük, hogy a XIX. században készülhettek. A következő edényforma, amelyet Nagyváradhoz kapcsolunk, szűkszájú korsó. Két ilyen edény található a Déri Múzeumban. Bár a korsók az Alföldön elterjedt formát mutatják, itt is felfedezhetjük azt a sajátosságot, amit már a kannáknál említettünk, a test igen szabályos, erősen gömbölyű, viszonylag kis talpú, pontosan az edénytest közepén éri el a legnagyobb szélességet. Gallér fogja körül a nyakukat, amelyet függőleges vonalkázás díszít. Jellegzetességük, hogy fehér engobon zöld és sárga színekkel készült a különleges geometrikus díszítmény, amely hullámvonalakból és pontokból áll. A nagyobb korsó díszítése gazdagabb, váltakozó színezésű növekvő függőleges vonalak szegélyezte félkörívekben váltakozó színű zsinórozás, majd a zöld hullámvonalak kanyarulataiban sárga pontok és váltakozó sárga, zöld vonalak. A nyak szintén gazdagon díszített, zöld-sárga függőleges vonalak alatt hasonló színezésű fekvő V elemekből álló koszorú, majd szabályos nyolcszárú sárga csillagok. Ezt a koszorút megtaláljuk később a habán hatású bokályokon is, éppen ez volt az egyik alapja azok idesorolásának 247 (276. kép). A kisebb korsó szerényebb díszítésében öt egyre növekvő zöld zsinórozás alkotja a mintát, a hurkokban sárga pontokkal. Ennek a nyaka is díszített, de csak zöld vonalakkal. Szerencsére teljesen ép, így a szájformát is vizsgálhatjuk, az erőteljes peremben végződő szájat barna engobbal vonta be a mestere 248 (277. kép). A korsók díszítménye teljesen egyedülálló a magyar díszítménykincsben. A formai hasonlóság miatt sorolunk ide egy barna korsót, amelynek alakja megegyezik az előbbivel, nyakán a gallér fölött a szájmegoldás is ugyanolyan, előbb szűkül, majd éles peremmel újabb gyűrű fogja körül. Füle szintén merészen felívelő 249 (178. kép). 244 Ltsz.: III. 57.141. 1. m.: 16 cm. 245 Ltsz.: Sz. 1908. 564. m.: 28 cm, 24f > Ltsz.: V. 69. 75.1. m.: 26 cm. 247 Ltsz.: V. 1915.51. m.: 39 cm. 248 Ltsz.: V. 74. 29.1. m.: 34 cm. 249 Ltsz.: V. 66. 73. 1. m.: 24 cm.
