P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban I. (Debrecen, 2002)
Gyöngyös-pásztói kerámia
A következő tál peremén már a sárospataki tálakhoz hasonlóan felbomlik a koszorúminta, négy leveles virág és négy ragyogó díszíti csupán, öblében dúsabb virágbokor nyomai látszanak. Ennek a tálnak is erősen pattogzott a máza 213 (152. kép). Itt sorolunk fel egy díszes fedőt, amelyen koszorúban a jellegzetes virágok és levelek láthatók kék, zöld, vörös színben 214 (153. kép). A paraszti használati edények között fontos helye van a szilkéknek. A Déri Múzeum ide sorolható szilkéje lapított gömb testű edény, szája rézsútosan kihajló. Füle a vállról indul, erőteljes íveléssel nyújtottan kapcsolódik a testhez. Díszítése a mészfehér alapon zöld, kék, vörösbarna színű, az öblét körbevevő felbomlott koszorú különálló oldalnézetes virágfejekből és levelekből áll. 215 Jellegzetesnek tűnik a szája alatti függőleges három vonalból álló kis minta, amelyet más szilkén is láthatunk. Ennek az edénynek is pattogzott a máza (154. kép). Ritkább edényformákat is megkísérelünk ide sorolni. Egy kancsó díszítése némileg különbözik a jellegzetesnek tartott gyöngyös-pásztói stílustól. Formailag ugyanaz az öblös, széles nyakú, csaknem függőlegesen emelkedő összenyomott szájú, mint az idetartozó kancsók. Füle kissé felívelve a testtől erőteljesen eltávolodás után kapcsolódik. A fehér engob a talpa feletti részt nem borítja. Díszítésében egy alsó hullámvonalból emelkedik ki a három kissé hajló virágos ág egy nagyobb gránátalmával és két kisebb motívummal, amelyek közül az egyik szintén gránátalma, a másik inkább virág. A szájperemet háromszög alakban rendezett függőleges vonalak díszítik, alattuk négy ragyogó. Ha az egyes motívumokat szemügyre vesszük, mindegyikhez találunk hasonlót a gyöngyös-pásztói mintakincsben. A ragyogó tál közepén jelenik meg, a kisebb gránátalmát szintén tálon láthatjuk, míg a nagyobbnak egy 1868-as korsón tűnik fel a párja. 217 A nagy gránátalmának kettős a színezése, amely így középen kettéválasztott megoldásban debreceni remeken látható. 218 Érdekességként említjük, hogy a díszítmény írókával készült vörös, barna, kék és zöld színben. A kancsó máza sérült, több helyen lepattogzott 219 (155. kép). Rögtön itt sorolunk egy kis bögréi, amelynek hengeres teste középen behajlik, majd a szája felé újra öblösödik. Díszítése igen hasonló az előző kancsóéhoz, itt is hullámvonalról emelkednek a kissé hajló szárú virágos, leveles ágak, közöttük szintén láthatunk ragyogókat. Színezése vörös, barna kék és zöld, a minta írókával készült 220 (156. kép). Mindkét edény hajdú városból, Hajdúszoboszlóról és Hajdúhadházról került be a múzeumba. 213 Ltsz.: V . 1930. 15. átm.: 22 cm. 214 Ltsz.: V. 73. 83. 1. átm.: 15,2 cm. 215 Ltsz.: V. 86. 48. 1. m.: 13,5 cm. 216 Csupor István-Csuporné Angyal Zsuzsa 1998. 217 Beczkóyné Révész Ágnes 1937. 279. 4. b. és 4. f kép, valamint Csupor István-Csuporné Angyal Zsuzsa 1998. 218 P. Szalay Emőke 1982. 446. 3. kép Katona Bálint remeke 1839-ből. 219 Ltsz.: V. 71. 363. 1. m.: 18 cm. 220 Ltsz.: V. 1940. 19. m.: 10 cm.
