P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban I. (Debrecen, 2002)
Gyöngyös-pásztói kerámia
Egészen kicsi az a kancsó, amely formailag megegyezik az előbb bemutatott kancsóval, ugyancsak talpa felett ér véget a testét befedő fehér engob. Díszítése az öblén függőleges kék, zöld és vörös csíkok, közöttük barna hullámvonalak 221 (157. kép). A következő kancsó az ismert formát követi és díszítése is teljesen megegyezik a gyöngyös-pásztóinak elfogadottal. A fehér engob itt is a talp felettig fedi, a díszítésben alkalmazott színek a szokásosak. Obién a fültől hajlik előre a vízszintes hulláminda levelekkel és virágokkal. Az edény nyakán és alján szivaccsal un. spongyás díszítéssel kék és zöld sávok váltakoznak. Ez az egyeden évszámos edény névvel ellátva. Díszedény voltát kiemeli az, hogy a szája domború peremmel szegélyezett 222 (158. kép). Ebből az évtizedből több évszámos edényt ismerünk, pl. kiöntőcsöves korsó 1868ból, a fazekas legénytársaság kancsója 1865-ből, amelyre egyértelműen rá van írva, hogy Gyöngyösön készült. 223 A spongyázott díszítésről bizonyosan tudjuk egy bögre alapján, hogy az egri fazekasok is alkalmazták. 224 Egy másik kancsó kevésbé díszes. Szájperemén függőleges vonalak, vállán egyszerű pontsor, a hangsúlyos díszítés az edénytest közepén körbefutó egyenes vízszintes vonalra ültetett virágokból és levelekből áll. Alul többszörös kék csík. A többi edénytől az különbözteti meg, hogy máza ép 22 ° (159. kép). Egy egyszerű korsó is tartozik a Déri György gyűjteménybe. A csaknem gömbtestű edényt szinte csak félig borítja engob. A nyakát gallárral fogja körül a felívelő fül. Díszítése a vállon kezdődik vízszintesen elhelyezett rézsútos vonalsorral, alatta hullámindán a jellegzetes levél és virágkoszorú öleli körbe az öböl felső részét. Máza erősen pattogzott 226 (160. kép). Ide sorolunk egy ember alakú edényt, amelynek derekáig tartó teste hengeres, válla behúzott, levehető fedele bajszos, kalapos férfifej. A vállból kiinduló karjai az edény alján csadakoznak, egyik kezében kardot tart. Máza erősen kopott, lepattogzott, az eredeti színek kék és zöld csíkok formájában a fedélen maradtak meg. Mellét négy sorban barna pitykék díszítették, amelyek szintén lehullottak 227 (161. kép). Utolsóként említünk egy szenteltvíztartól. A világos színű edényke kis alul gombbal lezárt medencéből áll, füle félköríves, közepén lyukkal. Díszítése kék, a víztartó részen levélkoszorú, a fülén csíkok 228 (162. kép). A bemutatott edények is megerősítik Beczkóyné megfigyelését, hogy az idesorolt edények között vannak ép mázúak, és olyanok, amelyeknek lepattogzott a máza. Ugyancsak különböznek a festék sűrűsége alapján. Mindez lehet, hogy mühelybeli eltérésre utal, amit a további kutatásnak kell feltárni. 221 Ltsz.: DGY. 59. m.: 10,8 cm. 222 Ltsz.: V. 87. 77. 1. m.: 22,7 cm. Felirata: 1861 Szabó Mihály. 223 Ltsz.: V. 87. 77. 1. m.: 22,7 cm. 224 Zólyomi József 2000. 85. 225 Ltsz.: DGY. 128. m.: 20,2 cm. 226 Ltsz.: DGY. 59. m.: 20 cm. 227 Ltsz.: V. 1917. 92. m.: 26 cm. Közölve P. Szalay Emőke 1995. 312. 228 Ltsz.: DGY. 84. m.: 9,5 cm.
