P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban I. (Debrecen, 2002)

Gömöri edények

kép). A következő korsón hajló száron helyezkednek el a jellegzetes vörös, kék, zöld és barna színű virágok, levelek, a fül két oldalán vörösbarna kacskaringó

165 (116. kép). Az utolsó korsó füle erőteljesen felívelő, nyakán oválisokból kialakított mintasor. Fő díszítménye a vörös, sötétbarna, zöld és kék színű ecsetes festésű hullámindára helyezett leveles, virágos minta nagy rozettákkal

166 (117. kép). Karcsúbb formájú két korsó. Az egyik öblén alul még megtaláljuk a széles csíkot, a nyak alsó részén vörösbarna sáv húzódik, amely felül egyenes, alul karéjos záródású. Díszítése szétesett, egyszerű hajló ágon foltszerű levelek és pettyekből alakított virág alkotja

167 (118. kép). A másik mintája még tovább egyszerűsödött, a nyak és az öböl széles sávja helyett vonalakat láthatunk, a virágos ág szintén széthullott levelekre és nagy virágfejre, festésükhöz barna, fehér és zöld színt használt a mester

168 (119. kép). Ide sorolunk két különleges formájú korsót, amely nőalakot mintáz, nevük Jutka korsó. A középen kiöblösödő csaknem gömbtestű korsó nyakán női fej ül, vállrészéből kiinduló két karját csípőjére teszi. Az életszerűen mintázott fej mellett testét zöld-kékbarna spongy ázott díszítés borítja. Maga az edény csalikorsó, amelyet a fenekén lévő belsejébe nyúló csövön át lehet megtölteni. Fehérre égő agyagja mindenképpen tűzálló agyagot jelent, és így Gömörhöz kapcsolhatjuk. A további kutatások számára esedeg kiindulópontot jelenthet a gyűjtő feljegyzése, amely szerint Alsóbalogról származnak. Balog a gömöri fazekasfalvak közé tartozott, népessége magyar volt, a Balog folyó völgyében Padár alatt fekszik.

169 Ezért talán nem teljesen alap nélkül véljük, hogy edényeink készülhettek Balogon (120-121. kép). A fehér engobon alkalmazott, körbe futó mangánbarna színű spongyázott díszítés alapján vetjük össze az előbbiekkel a következő benyomott oldalú korsót. Galléros nyakából indul ki a felívelő rövid fül, amely az öböl felső részén illeszkedik

170 (122. kép). Egy másik edény jellegzetessége a körte alakú test, amely hosszabb vállíveléssel emelkedik a nyakhoz. A fül peremmel fogja körül a felnyúló, kissé kiszélesedő szájat. Díszítése sötétbarna alapon írókával és ecsettel készült fehér illetve vörösbarna színnel, szájpereme világos színű. Díszítményét áUó virágtő alkotja, amely a sötétbarna alapból kiugró világosabb fehér és vörös színével inkább foltszerűen érvényesül, mintsem a minták pontos rajzolatával. Mivel ilyen edényeket Kresz Mária rozsnyóinak tartott, mi is idekapcsoljuk ezt korsót

171 (123. kép). 165 Ltsz.: V. 87. 72. 1. m.: 28 cm. 166 Ltsz.: V. 87. 117. 1. m.: 30 cm. 167 Ltsz.: V. 71. 228. 1. m.: 21,9 cm. 168 Ltsz.: V. 69. 104. 1. m.: 26,1 cm. 169 Leltári szám: DGY. 337. m.: 35,7 cm. A gyűjtő Déri György feljegyzései a tárgyak készítési helyére vonatkozóan napjainkban is szinte kivétel nélkül pontosnak bizonyulnak. A másik ltsz.: V. 1937. 28. m.: 28,5 cm. 170 Ltsz.: V. 1936. 33. m.: 23 cm. 171 Ltsz.: DGY. 403. m.: 16,8 cm. Ilyen edények Kresz Mária 1991. 111. kép