P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban I. (Debrecen, 2002)

Sárközi kerámia

emlékeztet. Jellegzetességének tűnik, hogy a máz az edény alsó részét nem borítja, ahogyan ez a bajai edényeken látható. Jelentőségét növeli, hogy évszámmal ellátott (80. kép). Az 1776-ban már céhlevéllel rendelkező siklósi fazekasságról ismertsége ellenére keveset tudunk. Első meghatározását szintén Beczkóyné Révész Agnes adta, aki megállapította, hogy a gyűdi korsónak nevezett edényeket nem Máriagyűdön, hanem valószínűleg Siklóson készítették. István Erzsébet stílussajátosságait határozta meg. Termékei közül legjellegzetesebbnek és legismertebbnek a bokályokat tekinthetjük. Míg a többi sárközi központban a tál és a tányér készült legnagyobb számban, Siklóson a fennálló edények, bokályok és korsók mellett jóval kevesebb a számuk. A Déri Múzeum siklósi edényei között is legtöbb a bokály. Formailag két apró különbség figyelhető meg közöttük. Az egyik típus viszonylag keskeny aljú, karcsú, míg a másik szélesebb, ennek megfelelően zömökebb hatást kelt. Díszítményükben is több jellegzetesség ragadható meg

119 (81-82. kép). Szembetűnő, hogy három elkülönülő részre tagolódik, a száj és a nyak felső része, a nyak és a váll díszítménye - természetesen ez a leghangsúlyosabb - majd az öböl alsó felének a talpperemig tartó díszített sávja. A felső sávot szélesebb csíkok és hullámvonalak díszítménye alkotja. A váll díszítésében találjuk a jellegzetes, minden esetben lehajló virágot, erősen stilizált gránátalmát, amely függőleges hullámvonalakkal elválasztva kétszer-háromszor ismédődik. Az alsó sávban csíkokkal, hullámvonalakkal találkozunk. Egy bokályon széles hullámsáv fut végig, ágszerű díszítőelemekkel

120 (83-84. kép). Egy másik bokályon a hangsúlyos lehajló szőlőfürt jellegzetes hullámvonalakkal közrefogott, az alsó díszített sáv egyszerűbb az előzőknél, így marad egy kevés díszíteden felület

121 (85. kép). Egy bokály száj- és öböldíszítménye megegyezik az előbbivel, két csík között egy hullámvonal. A fő díszítőelem egy sokszirmú virág és egy rácsozott belsejű levél. Ez a bokály formailag is emlékeztet egy 1852-es évszámmal ellátott példányra, amelyet tovább erősít annak viszonylag szellősebb díszítménye

122 (86. kép). Egy bokályon nem találjuk a jellegzetes száj díszítést, azonban a lehajló virág bizonyossá teszi siklósi eredetét

123 (87. kép). 118 Beczkóyné Révész Ágnes 1938. 167-168. István Erzsébet 1964. 96-97. Mándoki László 1971. 78-80., Kresz Mária 1991. 31. Legutóbb Csupor István 1992. 37. 119 Ltsz.: DGY. 482. átm.: 22,3 cm, (81. kép), DGY. 139. átm.: 22,2 cm, DGY. 478. átm.: 21,2 cm (82. kép) 120 Ltsz.: DGY. 480. átm.: 23,9 cm. Pl. Domanovszky György 1981. II. 251. 99. kép. Ágszerű díszítőelemmel DGY. 447. átm.: 21,4 cm. Ilyen díszítményű edényt közöl Kresz Mária 1991. 86. 121 Ltsz.: DGY. 21. m.: 21 cm. 122 Ltsz.: DGY. 406. m.: 21,4 cm. 123 Ltsz.: DGY. 147. m.: 18,3 cm. Az edényen feltűnő csepp alakú motívum hasonlóságot mutat Domanovszky György 1981. II. 251. 96. kép jobboldali edényének díszítményével, amelyet mórágyiként közöl. A Déri gyűjtemény bokályán ezen díszítőelem mellett már feltűnik a jellegzetes lehajló virág, ami siklósi eredetét támasztja alá.