P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban I. (Debrecen, 2002)

Sárközi kerámia

Feltételezhető, hogy a Déri Múzeum bokályai közül ez utóbbiak a legkorábbiak, feltehetően a XIX. század közepe táján készültek. A zömökebbek esedeg későbbiek, amit alátámaszt az is, hogy díszítményük zsúfoltabb. Két kisméretű bokályt kell még felsorolni, egy sötétet felirattal és egy világos színűt

124 (88-89. kép). Utolsóként említek egy egészen kisméretű bokályt, amelyet a gyűjtő feljegyzése szerint bábakorsónak neveztek, mert a bábaasszonynak vitték tejfellel vagy pálinkával teletöltve

125 (90. kép). A bokályok áttekintése során úgy tűnik, hogy a korai, XIX. század közepe táján készült edények színe zöld, fekete, vörös, a sárga hiányzik. István Erzsébet ezt a színsort Szekszárdhoz kapcsolja. A Déri Múzeum egyik korai bokályán azonban a jellegzetes lehajló virág siklósi eredetet bizonyít. A következő csoportot három korsó alkotja. Jellegzetes alakjuk fent öblösödik, nyakuk kettős gyűrűvel ellátott, felívelő vastag fülükön ivócsecs. Díszítményük hasonló, a vállrészen a füllel szemben felirat és évszám, oldalt függőleges hullámvonalak, lehajló virágok, levelek. Az öbölrészen többszörös csíkdíszítmény

126 (91. kép). A következő évszámmal ellátott

127 (92. kép). A legkésőbbi a legdíszesebb, itt hullámindán ágak jelennek meg

128 (93. kép). A ritkább edények között egy egyenes oldalú fiilesbögre díszítményében a bokályokra emlékeztet többszörös csíkok és sávok által övezett virágos mintájával

129 (94. kép). Figyelemre méltó egy kisméretű fekete kulacs. A négy kis lábon álló, szája mellett két átfúrt füllel ellátott edényke díszítményét csupán koncentrikus színes körök alkotják

130 (95. kép). Különleges az utolsó siklósi edény, amely üvegpalack alakját követi. Színes csíkok és hullámvonalak között találjuk a feliratot. Ismereteink szerint ennél korábbi évszámmal nem közöltek még siklósi edényt

131 (96. kép). A sárközi kerámia további ága a mohácsi fazekasság, ahol már 1718-ban céhet alapítottak a mesterek, alapos feldolgozását Sarosácz György készítette el.

132 A mohácsi fazekasok azonban csak tárgyaik kis részét készítették a sárköziek számára. Díszítőelemeik ezeken megegyeznek a szekszárdi tálak és tányérok motívumaival.

133 124 Ltsz.: DGY. 312. m.: 17,5 cm. Felirata: Máriagyiidi emlék 1898., másik ltsz.: DGY. 42. m.: 15,3 cm. 125 Ltsz.: DGY. 26. m.: 12 cm 126 Ltsz: DGY. 516. m.: 30,8 cm. Felirata: Máriagyiidi emlék. 127 Ltsz.: DGY. 121. m.: 24 cm. Felirata: Máriagyiidi emlék 1897. 128 Ltsz.: DGY. 517. m.: 30,8 cm. Felirata: Máriagyiidi Emlék 1904. 129 Ltsz.: DGY. 1490. m.: 16,5 cm. Déri György feljegyezte, hogy ritka forma. 130 Ltsz.: DGY. 520. m.: 14 cm. Kresz Mária 1991. 31. említi ezt a formát és díszítményt. 131 Ltsz.: V. 56. 27. 1. m.: 25,5 cm. Felirata: Készült Komáromi Sámuelnek 1844. 132 Szepes Lajos 1959. 43-53., Sarosácz György 1972. 133 István Erzsébet 1964. 96., Csupor István 1992. 37.