P. Szalay Emőke: Magyar népi kerámi a Déri Múzeumban I. (Debrecen, 2002)

Tatai kerámia

A második tál koszorúmintája egyszerű kör alakú indás, a tál közepén hat szirmú virág kis ágakkal és pontokkal 45 (25. kép). A harmadik tál koszorúja a leggazdagabb, a körbefutó egyenes száron rozmaringle­velek között széle felé ferdén vonalkázott kör alakú virág. A tál közepén stilizált virág­bokor két kör alakú és egy pontokból összeállított virággal a vékony levelek felett 46 (26. kép). Egy kis bögre a következő, a hengeres testű edényke nyaka behúzott, szája kihajló. Rövid füle a szájperemből indul és a vállon félkörívben hajolva kapcsolódik a testhez. Díszítése kék és zöld színnel készült, a váll alatt félkörívekben rozmaringlevelek, talpa felett hullámindán ülnek a levélkék 47 (27. kép). Díszesebb egy fazéknak nevezett mázas edény. Megfigyelhető rajta a tatai fennálló edények jellegzetes karimás szájpereme. A fül itt is a szájperemből indul és félkörív­ben hajlik a vállhoz. A díszítés a derék alatt és a vállon húzódó azonos koszorú, kü­lönálló ferdén vonalazott kör alakú virágok, közöttük fenyőágak 48 (28. kép). A tatai fazekasok műhelyeiből nemcsak fehér színű edények kerültek ki, hanem használták az országszerte elterjedt zöld mázat is. Készítettek egyszínű zöld mázas bögrének nevezett edényeket. A Déri Múzeum kis bögréje szájperem nélküli, füle a szájból indulva erősen ívelő, nyakán két bekarcolt vonal 49 (28. kép). Másik edényforma volt az ikerbögre, amelyet különösen a Kisalföldön kedveltek. A két összeillesztett bögréből kialakított edény száját széles ívelt, kör alakú fül fogja össze. A kívül zöld, belül sárgamázas edény díszítését a nyakon lévő két bekarcolt vo­nal adja 50 (30. kép). Egy mázas korsó a „határi" korsók jellegzetes formáját követi, amely a csákváriak formájánál kevéssel szűkebb aljú, talán ezért kissé erőteljesebben öblösödő testűnek tűnik, ugyanakkor füle kevésbé ível fel. Díszítése a nyak kezdete alatt egyenes, körbe­futó indára helyezve felül rozmaringlevelek, alul ferdén vonalazott virágmotívumok és kis ágak, a derekán kettős egyenes vonal között hullámvonal, két oldalra rozmaringle­veles, virágos, hármas pontokból kialakított minta hajlik ki 51 (31. kép). Ugyancsak zöld mázasok a különleges alkalmakra szánt edények. Ezek közé tartoz­nak a boroskancsók, ezek jellegzetessége, hogy szájuk összenyomott, amelyek széle­sebb részét csaknem félig lefedték. Bár ez a forma sok egyéni jellegzetességre nem ad lehetőségét, úgy tűnik, hogy a tatai kancsók szélesebb aljúak, nyakuk szinte egyáltalán 45 Ltsz.: V. 87. 81. 1. átm.: 21,5 cm. 46 Ltsz.: V. 87. 80. 1. átm.: 21,5 cm. 47 Ltsz.: DGY. 361. m.: 11 cm. 48 Ltsz.: V. 87. 79. 1. m.: 21,2 cm. 49 Ltsz.: V. 87. 116. 1. m.: 11,7 cm. 50 Ltsz.: V. 87. 114. 1. m.: 29,5 cm füllel együtt. 51 Ltsz.: V. 87. 78. 1. m.: 30,5 cm.

Next

/
Oldalképek
Tartalom