P. Szalay Emőke: Gömöri kerámia az Alföldön (Debrecen, 2005)

Adatok az Alföldön ismert gömöri fazekasközpontokra

ter űrtartalomig fokozatosan növekedett a nagyságuk, a legnagyob­bak elérték a 30 litert is. Ezeket lakodalmas fazéknak nevezték és nagyon kedvelték az Alföldön. Nagy méretük miatt nehéz volt a ké­szítésük, szállításuk. Ezért a lakodalmas fazekat általában csak meg­rendelésre készítették. A szállítási problémák miatt az ilyen edényt a fuvarosok foglalóval vették át, ára két véka búza volt. Ezeknek az edényeknek csak a belsejét mázazták, amiből száj peremükre és fülük felső részére is jutott egy kevés. Két fülük volt, vállukra általában domborműves benyomott felületű szalagot helyeztek. A fülek felső részén lévő beszurkált pontok jellemzők a gömöri edényekre. A fazéknak két alapformája volt. Időrendben a korábbiak göm­bölyű, kerekaljúak, amelyeket szabad tűzön való főzésnél használ­tak. Ezek eredetileg teljesen mázolatlanok voltak, vászonfazék volt a nevük. Később a belsejüket vonták be mázzal, ekkor csupasz fazék­nak nevezték őket. Kívülre vastagabb fekete csíkot festettek, amely olykor hullámvonal volt, esetleg ferdén vonalkázott. Előfordult, hogy vékony karcolt csík díszítette a nyakrészüket. A nagyobbaknak két fü­lük volt, a kisebb méretűeknek egy. Ezeket belülről ugyancsak mázaz­ták, külsejükön általában két vékony karcolt vonal díszlett. A szájpe­remükre és a fülükre kihajló kevés máz élénkítette felületüket. A kerekaljú, gömbölyű edényeket később a laposaljúak váltották fel. Ennek a váltásnak a szabadtűzi főzés helyett elterjedő tűzhelyek adják a magyarázatát, amelyeken a széles, lapos aljú fenekek job­ban megfeleltek a főzésre. Ezek a fazekak nagyságuktól függően szintén lehettek egy vagy két fülűek. Eleinte ezek is csak belül vol­tak mázasok, kívül fekete földfesték csík adta a díszítést, amely többnyire hullámos volt. Később a máz megjelent a külsejükön is. Legkedveltebbek a zöldmázasok voltak feketevonalas díszítéssel. 2 litertől 6-7 literes nagyságig készültek. A lapos serpenyők, amelyeket tej forralásra használtak, szintén két­fülűek voltak. Ezek a lapos fenekű fazekakkal együtt jelentek meg. A kisebb méretű edények közé tartoztak a tejfölös szilkék és ételhordó szilkék, amelyeket rátának is neveztek. 3-4 literes, széles aljú és szájú edények volt, ezekbe gyűjtötték a gazdasszonyok a kö­pülni valót. Általában fehér és zöld színben készült. Az asszonyok a

Next

/
Oldalképek
Tartalom