P. Szalay Emőke: Gömöri kerámia az Alföldön (Debrecen, 2005)

Történeti adatok a gömöri edények alföldi jelenlétére

ilyenek az ismertebbek mellett Nagyszuha, Perlác, Mikolcsány lakói, akik a század végén az Alföldre hordták szekerekkel az edényeket, de ugyanakkor voltak olyanok, akik csak szállították a fazekastermékeket.

58 A gömöri edényeket még a XX. század elején is nagy mennyiségben hozták az Alföldre. Itt olyan jelentős központokban, mint Mezőtúr, ugyanazt láthatjuk, mint egy évszázaddal korábban pl. Debrecenben, azaz, hogy miközben a helyi fazekasok tiltakoznak az idegenek árusítása ellen féltvén saját piacaikat, addig a gömöri edényekre a tiltás soha nem vonatkozott. Ez a helyzet az 1910-es évek táján kezdett változni. Gömörből ekkor ugyanis már nemcsak készárú érkezett az Alföldre, így Mezőtúrra, hanem a kiváló minőségű agyagot is szállították vagonszámra. Ebből az agyagból a helyi fazekasok kezdtek tűzálló edényeket készíteni, így lassanként problémát okozott az eredeti gömöri edény mint konkurencia. Ez váltotta ki pl. a mezőtúri fazekasok tiltakozását a gömöri fazekak árusítása ellen.

59 A XX. század nagy fordulópontja volt a trianoni békekötés, amely az összes gömöri fazekasfalut Csehszlovákiához csatolta. így az évszázados útvonalakat erőszakosan kettévágták. Bár még a két világháború között volt bizonyos lehetőség a kapcsolatok tartására, így az edények szállítására és árusítására, a hagyományos kézműiparnak az ipari termékek hatására bekövetkező hanyatlása itt még fokozottabb volt. 58 Takács Péter-Udvari István 1992. 862-863. 59 Nagy Molnár Miklós 1992.731-5.