Lakner Lajos: "boldog az, kinek sok köteléki vagynak az életben" Kölcsey Ferenc Álmosdon (2007)

mire, mint hogy szeressék. Barátokat keresett az irodalomban is, az övéhez hasonló lelkeket. S mégis a legtöbbször csak a leveleikkel kellett beérnie. Ha lelkemnek, minekelőtte Hádészhól felvezettetvén ide plántáltatott, választás lett volna engedve, bizonyosan nem választottam volna a hont, melyben születtem, de minekutána így vagyok elrendeltetve, s Kazinczyt, Szemerét, Kállait, Döbrenteit, Horváthot s Vükovicsot ismerni, szeretni s viszontszerettetni örömem volt, nem cserélném jel sorsomat a királyokéval. Arra gondolt, ha egyszer valaki elolvasná leveleit, bizonyára megdöbbenne, micsoda túláradó szeretet áramlik belőlük barátai felé. Volt idő, midőn úgy érezte, a boldogsághoz elegek a barátok. Ki tudná meg-mondani, hányféle változatban írta le azt a mondatot, amit Döbrentei Gábornak is elküldött: Érezzd, hogy én ismerem szívedet, s tanúid ismerni az enyémet, mely így verni csak akkor szűnik meg, ha nincs élet a síron túl. Ahogy az emlékképeket rakosgatja, egyre inkább látja, hogy a kezdetben Kazinczy felé áramló szeretet- és panaszözön egyre inkább a Szemerének írt levelekbe költözött át. 15