Sz. Kürti Katalin: Vezető a debreceni Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Medgyessy Ferenc (1881-1958) életmű-kiállításához (Debrecen, 2006) (Debrecen, 1978)
MEDGYESSY FERENC ELETE ES MŰVÉSZETE „Debrecenből kerültem elő szobrásznak, hogy, hogy nem, ezt magam sem értem. Hiszen Debrecen sohasem volt nagyon termőföldje a művészeteknek. De befogadója sem. Inkább bizalmatlan, gyanakodó, mint lelkesedő fajta. Csokonai állapította meg róla, hogy a kövér disznók és sovány poéták városa" - írta a szobrász önéletrajzában, 1944-ben. Ezt érezte a Medgyessyt útnak indító Lyka Károly is: „... Megtörtént az a csoda, hogy művészet dolgában tökéletesen meddő talajból két kitűnő művésztehetségünk is sarjadt ki, akiket azóta legjobbjaink közt emlegetünk. Ez a nevezetes őstalaj, amely odáig nem látott telivér művészt, két nagy alföldi város: Debrecen és Hódmezővásárhely. Az előbbiben Medgyessy Ferenc pillantotta meg a napvilágot, az utóbbiban Tornyai János." A tévesen Csokonainak tulajdonított (valójában Petőfi által hangoztatott) keserű kifakadások és Kazinczy Ferenc megállapításai óta általánosan elterjedt vélemény volt Debrecenről, hogy a rideg kálvinizmus és a cívis szellem gátolja a művészetek kibontakozását. Lyka Károly elsősorban Kazinczy alapján jellemezte a XIX. századi Debrecent: a puritanizmust, a műpártolás hiányát és a szobrászat fejletlenségét. Való igaz, hogy a kálvinista-helvét vallás egyszerűségre törekvése nem kedvezett a képzőművészetek fejlődésének, de a XIX. században mégis megjelentek Debrecenben az épületdíszítő, majd köztéri szobrok, közöttük több éppen a református kollégium falán. A kiegyezés körül nagy erők mozdultak meg a város kulturális felemeléséért, a haladásért. Művészpártoló és városszépítő csoportok tevékenykedtek, például az Emlékkert Társulat, amelynek tevékenysége révén az 1860-as években szobrokkal, fákkal népesült be az Emlékkert. 1890-ben alakult a Csokonai Kör, amely szobrot, emléktáblát állított a század végén Csokonai Vitéz Mihálynak, Fazekas Mihálynak, Diószegi Sámuelnek, Petőfi Sándornak, majd a XX. század elején Kossuth Lajosnak. Emlékünnepélyeket rendeztek, kiadták műveiket, emléktáblákkal, szobrokkal jelölték meg születési- vagy lakhelyüket. A századvégre Debrecen tovább városiasodott: egymás után épültek a paloták. Ezek az épületek, szobrok, parkok adták a fiatal Medgyessy - és Móricz Zsigmond első vizuális élményeit. Az erdélyi származású Medgyessyek a XVIII. századtól élték Debrecenben a cívisek, a parasztpolgárok megszokott életét. A debreceni cívis, noha iparos, kereskedő vagy hivatalnok, egyúttal földművelő is. Széles, zárt udvarú városi portával rendelkezett, de az év egy részét a tanyán vagy szőlőskertjében töltötte. A föld- és természetközelség egészségessé, edzetté és nyugodttá tette a debreceni embert, ugyanakkor tudatosította benne a gyűjtés, a pénzszerzés vágyát. A Medgyessy családnak három telke és hatalmas szántóföldje volt az 1870-es években. A nagyapa földet művelt, de egyik fia lakatos, a másik katona, a harmadik tisztviselő lett. A legkisebb fiú, id. Medgyessy Ferenc (1854-1925) a hetvenes évek végén már pénzügyi fogalmazó, majd pénzügyi tanácsos. 1880-ban kötött házasságot egy könyvkötő mester leányával, Fodor Juliannával (1862-1955). Elsőszülött gyermekük Ferenc volt, akit két fiú - Pál, Gábor -, és egy lány, Ilona követett. Az 1881. január 10-én született kisfiút Papp Ferenc, Debrecen város főjegyzője (volt negyvennyolcas tüzértiszt) és Medgyessy Erzsébet, a kor egyik legműveltebb debreceni asszonya tartotta keresztvíz alá. E két rendkívüli ember végig egyengette útját, Pesttől Párizson át, Firenzéig. 3
