Sz. Kürti Katalin: Vezető a debreceni Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Medgyessy Ferenc (1881-1958) életmű-kiállításához (Debrecen, 2006) (Debrecen, 1978)

Medgyessy Ferenc szülőháza az 1960-as években Szülőházára mindig szívesen emlékezett vissza Medgyessy: „Debrecenben születtem, a mostani Bethlen utca 33-tól a huszadik házban, az 53. táján. Van ott egy kiugró ház, s ami az után következik, a Thaly Kálmán utca felé, belül árkádos épület, az volt az én szülőházam. Egyébként pedig a Kertész családé." Teheneket is tartottak otthon, s a kisgyermek eleinte félt tőlük. így mesélte el később Móricznak velük való kalandját (s az író Móricz „saját" vérbeli történetet kreált belőle): „hazajöttek a tehenek Bethlen utcai udvarunkba. Szörnyen féltem, mert nekiiramodtak, s végigrohantak az udvaron. Eszeveszetten menekültem a tornácra, s csodálkoztam: miért olyan könnyelműek az emberek, hogy ilyen fenevadakat beengednek a házukba." E mozgó alakok mégiscsak érdekelték, hiszen kezdi őket rajzolgatni: „Mint majd minden kisgyerek, én is rengeteget firkáltam összevissza. Krétával a padlóra, szénnel a falra, aminek nem örült az édesanyám. Majd az asztal alsó lapjára, gondolva, hogy ő oda úgysem fog bebújni, és így én nem kapok ki érte. De amíg a legtöbb gyerek válogatás nélkül rajzol élő és élettelen tárgyakat, engem főképp a mozgó, futó, támadó és menekülő alakok érdekeltek inkább..." Nyolcéves lehetett, amikor cirkuszba vitték. „Ezután előkerült a kréta. Hamarosan felkerültek az állatok a fáskamra oldalára, ajtajára kívül-belül: elefánt, teve - egy és két púppal - aztán a táncoló medve, majom, krokodilus és óriáskígyó stb. De legislegjohhan izgattak az oroszlánok." Az elemit Debrecenben és Nagykárolyban végezte. 1891 őszén íratták be a debreceni református főgimnáziumba, ahol az első évben jó rendű volt, de tornából már ekkor is jeles. A tornaórák felejthetetlen hangulatára így emlékezett 1937-ben Móricz, akivel 18911894 közt párhuzamos osztályba járt: „Negyvenöt évvel ezelőtt egymás mellett állottunk, minden héten kétszer, egy-egy óra hosszáig, a debreceni kollégiumban, a tornaórán, ahol ő volt az I. gimnáziumban nagyság szerinti sorrendben a legkisebb, tehát az utolsó az A osztályban. A B-ben pedig én. Mi ketten, Medgyessy Ferivel, olyan megbízhatatlan jó tanulók voltunk. Medgyessy Feri már akkor is birtokában volt egy egészen értelmetlen tulajdonságnak: tudott rajzolni. Ha valamelyik órán szükség van képre, akkor kiszólítja a tanár, s azt mondja neki, rajzold le a tevét vagy Julius Caesart, vagy a Lánchidat, akkor az odaáll a tábla elé, s éppen úgy rajzolja le, mintha mi a számtani példát írjuk fel. Tornaórán megkérdeztem tőle, hogy igaz-e. S Medgyessy Feri - mert hogy szavamat el ne vétsem, ő volt ez a hírneves kisfiú - nem tiltakozott ellene, sőt olyan egyszerűen, annyira büszkeség nélkül mondta, hogy abba semmi sincs, hogy azt neki kell mindig lerajzolni, hiszen ő tudja. Medgyessy Feri egy vesszővel a tornaterem homokjában azonnal rajzolt egy oroszlánt, amely rám azt a benyomást tette, hogy ha kételkedem oroszlán mivoltában, azonnal felugrik és széttép." 4