Sz. Kürti Katalin: Vezető a debreceni Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Medgyessy Ferenc (1881-1958) életmű-kiállításához (Debrecen, 2006) (Debrecen, 1978)
Sajnos, a hagyatékból gipszben kaptuk meg e szobrot, míg a fent említett kis mintákat (a Sportlovast, két Hunyadi tervet) bronzban. A Hortobágyi csikós visszavezet két egyéb állatábrázolásához, az 1933-34-ben mintázott Komondorhoz és Hortobágyi bikához (Id. négyes szobában). Ezekhez a figurához azzal a céllal mintázta az 195l-es Csikóst, hogy trilógiává, sorozattá tegye e hortobágyi témát, s hogy majdan a Hortobágy központjába helyezzék el mindhármat, köztéri szoborként. A tetővilágításos teremben köztéri szobrainak előzményei is láthatók, mindenek előtt a fő mű, a Déri téri aktok rajzi és plasztikai ősei. Mint ismeretes, Medgyessy 1928-tól két éven át érlelte a rajzi és plasztikai előzményeket. Eredetileg álló alakokat tervezett, ruhásán, majd aktként. A Néprajzot és a Tudományt nőalakban akarta megtestesíteni, erre utal a kiállításon levő Tudomány géniusza című rajza (álló, ruhás nőalak, babérággal fején) és az egy fonó nőt megjelenítő bronzszobra. Az álló, kezében orsót tartó, ruhás Fonó nő című kisplasztikát ma Török László síremléktervként tartjuk számon. Ez igaz is, de a tervben egy 1928-29-es, legelső Néprajz vázlat éledt újjá. Ha meggondoljuk, hogy Medgyessy mindvégig álló, kőből faragott szobrok mellett kardoskodott, s ha a Fonó nőt összevetjük a hagyatékban levő Tudomány géniusza című rajzzal, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy időközben történt „nembeli" változás. A tervezés következő, 1929-es fázisát mutatja a kis Művészet-vázlat. Az alak még ruhás, de már nem álló, hanem heverő. Hosszú hajú, széparcú leány, kezében egy kis szörny szobrot tartva. A szobron a drapéria és a haj klasszikus redőzete és a kis groteszk ellentéte hangsúlyos. Talán nem érdektelen leírni a Déri teret és az ott levő négy nagy szobrot, s ezzel szobornéző, városnéző sétára invitálni azokat, akik együtt akarják nézni, látni Medgyessy összes Debrecenben levő művét. A múzeum előtti természetes mélyedésből (a volt Paptava helyéről) lépcső vezet fel az épület előtti magasított térre. A lépcsősor mindkét oldalán kétszakaszos medence áll. Az empire kagylókkal díszített - az épület félkör alakú középrészének ívét ismétlő - medence két-két szélén architekturális műkő-talapzaton helyezkedik el a négy, életnagyságúnál nagyobb heverő aktszobor. Jobbra, közvetlenül a lépcső mellett a Művészetet jelképező női alak fogad. Telt arcú, kontyos, gyöngyöt viselő, erőteljes asszonyalak, bal kezében, megemelt bal térdéhez támasztva kis szobormodellt, a Halászfiút tartja, tekintete is erre irányul. A Füvészkert utcai részen, jobb szélen a Néprajz című férfiaktot látjuk. Bal karja kinyújtva hever bal combján, jobbját maga mellett nyugtatja, és díszesen faragott pásztortülköt tart. Önportrészerű, bajuszos arcán jellegzetes, archaikus mosoly. Balra középen ismét férfiaktot látunk: könyvet tartó, olvasó férfi jelképezi a Tudományt. Mellette a Régészetnek nevezett gyönyörű arcú, kissé megilletődött, elpihenő testtartású női akt hever. Hosszú fürtös haját sapka borítja, jobb kezében kőbaltafejet tart. Mind a négy alak egy feltételezett központ felé fordul. Ez az elhelyezés, valamint a hasonló gondolatkör teremt köztük kapcsolatot. Merengő, révedező, archaikus mosollyal tekintenek maguk elé, illetve a kezükben levő tárgyakra. A férfialakok testtartása nyugodt, nyújtott, a nőké dinamikusabb: a Művészetnek a kimagasodó tárgy (a szobormodell), a Régészetnek pedig a jobb kar keresztbe helyezése ad mozgalmasságot. A szobrok formailag a kézbe adott muzeális tárgyakkal, tartalmilag az általuk szimbolizált fogalmak35
