Sz. Kürti Katalin: Vezető a debreceni Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum Medgyessy Ferenc (1881-1958) életmű-kiállításához (Debrecen, 2006) (Debrecen, 1978)

kai, hangulatilag áhítatukkal, ünnepélyességükkel kapcsolódnak az épület eszmei rendeltetéséhez. A négy allegorikus szobor nemcsak mérete, hanem kiegyensúlyozottsága, nyugodt méltósága, ünnepélyessége és ugyanakkor elettelisege révén is monumentális. A líraiság masszivitással, az érzéki szépség magasrendű tartalommal, jelképi erővel párosul. Medgyessy minden erejét, tudását összeszedte, hogy szobrai méltóak legyenek ehhez a sokarcú, ellentétes, nagy múltú városhoz, amelynek a képzőművészet terén e szobrokkal adta meg európai jelentőségét. Nincs még egy olyan magyar város, amely ilyen szoboregyüttest mondhat magáénak. A négy figura ritmusban, tömegben, hangulatban, az allegória jelkép voltának azonos fokú érvényesítésében egységet alkot. A szobrász legnagyobb erénye a rész és egész viszonyának helyes értelmezése, a tér, az épület, a szobor egységének megteremtése. Ebben a viszonylatban nem az épület, hanem a szobor a főszereplő, a meghatározó, az uralkodó. Medgyessy művei sorában e négy heverő aktszobor az életmű csúcsát jelzi, de meghatározó jelentőségű a modern szobrászatban is. Szintézise az antik művészet, s a XX. századi modern európai plasztika hatásának, amelyet Medgyessy művészegyéniségén átszűrt, sajátossá tett. Szobrai hagyományosak és modernek, múltra emlékezők és mának szólók, egyetemesek és magyarok, s így - a Déri tér adta miliőben - most már kiszakíthatatlanul debreceniek. A múzeum udvarán két síremlék bronzszobra áll: a már említett Medveczkyné- és a Radnaine'-síremlék első változata, amelyet a szakma, az utókor méltónak talált arra, hogy a szobrász saját sírját díszítse a Kerepes úti (Fiumei úti) sírkertben. Ez az életnagyságú bronz emlékmű lehetőséget ad arra, hogy koszorúinkat elhelyezzük rajta éppúgy, mint a nagyerdei Medgyessy sétányon Nagy Sándor Medgyessy emlékművénél. E szobor mögött található épületszárnyban kialakított látványraktárban látható Medgyessy köztéri munkáinak: Szent István (gipsz), Táncosnő (terrakotta, gipsz), Radnaine-síremléke (gipsz) valamint Medveczkyné-síremléke (gipsz) nagy méretű változatai. Medgyessy debreceni múzeuma több mint a Péterfia u. 28. szám alatti épület és udvar: be kell járnunk a Déri teret (tizennégy műve látható itt!), a Petőfi teret, a Nagyerdőt, hogy a szobrász életművének legszebb darabjait megismerjük. Együtt láttatni igazán sosem tudjuk e hatalmas oeuvre-t, hiszen művei magyar, francia köz- és magángyűjteményekben, a magyar köztereken, középületekben, Lengyelország, Oroszország, Románia temetőiben láthatók. A jövendő Medgyessy-kutatókra vár az a feladat, hogy kutatásokkal, azonosításokkal egybegyűjtsek, dokumentálják, s a fotómásolatok és pontos életműlista révén folyamatosan bemutassák a teljes életművet. Szobrászata az egész emberiséghez szól. Az európai kultúra ismeretében, birtokában bemutatja Európának sajátosan magyar, nemzeti vonásainkat. Művészete egyaránt táplálkozik egyetemes és magyar alföldi élményekből. Eszménye a paraszti szépségideál. Az alföldi karakter: például az asszonyalakok masszivitása, vaskossága, munkára termettségének hangsúlyozása érvényesült legjobb szobrain. Ezek: Szüreti menet, Magvető, a. Nemzeti Bank fejszobrai, a Súroló nő, a Szoptató anya, aktjai, elsősorban a Debreceni Vénusz. Mások tájhoz, eseményekhez hűségesebben, illetve konkrétabban kötődve ábrázolták az Alföldet, Debrecent. A paraszti világ lényegét azonban Medgyessy látta, láttatta Tornyaihoz, Kosztához, Kodályhoz, Veres Péterhez hasonló elementáris erővel. 36